Az 1896: XXXIII. tc., azaz a Bűnvádi perrendtartásról szóló törvény bemutatására kerül sor a következőkben. A törvény megalkotását megelőzően egy hosszú kodifikációs munkát kell kiemelni. Azonban e kodifikáció bemutatása nem lehetséges az előzmények ismerete nélkül. Ennek keretében ki kell emelni a büntető eljárásjog tudományának önállósulását, vagyis kiindulópontként meg kell említeni, ahogyan az anyagi büntetőjog és az eljárási jog szétválása megtörtént. Ennek alapján egy rövidebb-hosszabb kodifikációs folyamat vette kezdetét. (A hazai jogalkotási folyamat mintegy fél évszázados lemaradással követte a Nyugat-Európait.) A kodifikáció, illetve az eljárásjog különválása szempontjából figyelmet érdemel a felvilágosodás eszmerendszere, melynek csupán érintésére kerül sor, tekintettel arra, hogy ugyan a magyar kódexre is igen nagy hatást gyakorolt, ám ez a hatás csak közvetett (osztrák, német, francia stb. eljárásjogi törvények). Magyarországon a kodifikáció ugyan már a XVIII. században elkezdődött, de a tényleges folyamat, illetve annak előzményei a reformkorra tehetők. A büntető eljárásjog igen jelentős fejlődésen ment keresztül az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában, azonban annak leverése után az osztrák uralom ezen eredményeket, törekvéseket visszafolytotta (osztrák törvények bevezetése). A kiegyezés változást hozott - minden téren -, ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte után megkezdődött egy, a feudalizmussal végleg leszámoló, modern jogalkotási folyamat. Így a kodifikáció is új erőre kapott, amelyet meggyorsított az 1878: V. tc., a Csemegi-kódex (Btk.) létrejötte. Nem mellékes, hogy Csemegi Károly is kivette a részét a kodifikációból, bár mégsem az ő nevéhez köthető az új eljárási kódex. 1896 őszén a Parlament megtárgyalta a Balogh Jenő nevéhez köthető törvényjavaslatot, amelyet 1896: XXXIII. törvénycikként hirdettek ki.

Ezután a kódex részletes bemutatása következik, melynek keretében fontos szerepet kapnak az eljárás alapelvei, a kapcsolódó jogforrások, a kor bírósági rendszerének rövid bemutatása. Aztán az eljárás bemutatása következik a törvény korabeli szövegrészleteinek idézésével. A Bp.-ben a törvényszéki eljárás képezi az ideális modellt, és ehhez kapcsolódóan, az eltérések alapján kerül szabályozásra az esküdtszéki és járásbírósági eljárás. Említést nyernek a korszak jogászainak véleményei, a tankönyvírás és jogirodalom is. Ezt követően a kódex módosításainak bemutatása következik. Az első Bpn. Viszonylag hamar követi a törvényt, bár annak ellenére, hogy egy igen jól sikerült, haladó szellemű jogszabályról van szó, a korszak történelmi körülményei miatt kedvezőtlen irányt vett módosítása. Indokolta ezt az I. világháború, hogy a Tanácsköztársaságról ne is beszéljünk. A trianoni békediktátum után, a romjaiban heverő ország – már ami megmaradt – ugyan visszatért jogfolytonosságához, történeti alkotmányához, de a liberálkapitalista korszakban megszületett Bp.-hez már nem sikerült visszatérni. Abban a szellemben már nem érvényesülhetett. Az újabb háborús készülődés, majd a II. világháború idején nemhogy a Bp. nem érvényesült, de az alapvető emberi jogok kategóriája is megszűnt létezni. Ezt követően a kommunista hatalomátvétel a büntetőeljárás – a büntetőjog és egyebek – irányát is megszabta. A fél évszázada hatályos Bp.-t felváltotta a szocialista Bp., az 1951. évi III. törvény.