Rotavírus törzsek molekuláris epidemiológiai vizsgálata a poszt-vakcinációs időszakban Magyarországon, 2007-2008

Dátum
2010-05-12T06:15:45Z
Szerzők
Czellár, Edina
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A humán A csoportú rotavírusokat az újszülöttkori és gyermekkori virális gasztroenteritiszek legfőbb kórokozóiként tartjuk számon (Parashar és mtsai, 2003). Komoly közegészségügyi és járványtani jelentőséggel bírnak a rotavírus fertőzések, ezért már a ’80-as évektől kezdve számos országban, köztük hazánkban is folytattak molekuláris epidemiológiai vizsgálatokat (Szűcs és mtsai, 1995). A pre-vakcinációs vizsgálatoknak az volt a legfőbb célja, hogy képet kapjanak az adott földrajzi területen jelen lévő rotavírus törzsek gyakoriságáról, megoszlásáról és hogy mely törzsek kerüljenek bele a fejlesztés alatt álló vakcinákba. A surveillance a vakcina fejlesztések legfőbb célpontjai, a két felszíni antigén (VP4 és VP7) geno- és szerotípusainak meghatározására irányult. A hazai rotavírus törzs surveillance az 1980-as évek közepétől nyújt információt a lokálisan keringő törzsek sokféleségéről, valamint földrajzi és időbeli elterjedésük változásairól. A korai vizsgálatok a leggyakoribb típusok (G1–G4) hazai előfordulását igazolták (Szűcs és mtsai, 1995; Bányai és mtsai, 2004b). A ’90-es évek közepén megjelenő és néhány év alatt világszerte elterjedő G9 genotípus epidemiológiai jelentősége a vírus 1998-ban első alkalommal dokumentált hazai megjelenése óta nálunk is megnőtt, és ma a G1P[8] törzsek mellett a legfontosabb törzsként tartjuk számon hazánkban is (Bányai és mtsai, 2004a; 2005a). A legújabb pandémiás genotípus a G12 első alkalommal 2005-ben került itthon azonosításra (Bányai és mtsai, 2007b; Rahman és mtsai, 2007). Adataink a pre-vakcinációs időszakból elsősorban a fővárosból és környékéről, valamint Baranya megyében gyűjtött minták vizsgálatából származtak. Az EuroRotaNet-hez történő csatlakozáskor célként tűztük ki, hogy újabb földrajzi területeket is bevonjunk a vizsgálatokba, hogy részletesebb képet kapjunk a hazánkban előforduló törzsek idő- és térbeli előfordulásának változásairól. A feldolgozott minták nagyobb része továbbra is a fővárosból, valamint Baranya és Csongrád megyékből származott, ezekből a térségekből többé-kevésbé az egész év során folyamatosan érkeztek a feldolgozásra váró minták. Annak ellenére, hogy a vizsgálatokhoz később csatlakozó többi megyéből csak szórványosan érkeztek minták, az általános tendenciák kiértékelése szempontjából fontos adatok gyűltek össze. Adataink a poszt-vakcinációs időszakból az ország 7 különböző régiójából és a fővárosból gyűjtött minták vizsgálatából származtak. Kísérleteink során 1025 gasztroenteritisszel kezelt betegtől begyűjtött, összesen 1056, a rutindiagnosztika során rotavírus pozitívnak talált székletmintát vizsgáltunk meg molekuláris biológiai módszerekkel. A vizsgálatok során a felszíni antigének (VP4 és VP7) genotípusainak meghatározására koncentráltunk. Összesen 953 törzs esetében sikerült multiplex-nested-PCR segítségével mindkét antigén genotípusát meghatározni. A leggyakoribb antigén kombinációk a globális elterjedést is mutató G1P[8], G4P[8], G2P[4] és G9P[8] voltak, melyek a tipizált genotípus-kombinációk 94,3%-át tették ki. A koreloszlási adatok alapján a rotavírus fertőzések 79,9 %-a az 5 évesnél fiatalabbak körében zajlottak le, ezen belül is a 6-24 hónapos korosztály volt a leginkább érintett. Jól ismert tény, hogy az anyai eredetű ellenanyagok védő hatásának köszönhetően az újszülöttkori rotavírus fertőzések általában tünetmentesek. Az óvodáskorú gyermekek viszont a korábban átvészelt fertőzések során termelődött protektív ellenanyagoknak köszönhetően már legalább részben védettek lehetnek a rotavírus-fertőzéssel szemben, így az újabb rotavírus infekciók általában már enyhébb tünetekkel kísérve vagy tünetmentesen zajlanak (Velázquez és mtsai, 1996, Hoshino és Kapikian, 2000). A jelen vakcinációs stratégiák is arra épülnek, hogy lehetőleg még a fogékony életkor elérése előtt történjen meg a védettség kialakítása. Ezzel összefüggésben az oltási sorozatot már 6 hetes kor előtt elkezdik és 3-4 hónapos korra befejezik. A humán megbetegedésekben szerepet játszó, a természetben lehetséges G-P kombinációk közül mára több tucatot ismerünk. A pandémiás törzsek mellett világszerte számos, az általánostól eltérő antigén tulajdonságú vírusok is előfordulnak, melyek egy része regionális jelentőséggel bír (Gentsch és mtsai, 2005; Iturriza-Gómara és mtsai, 2001b; Santos és Hoshino, 2005). A kétéves vizsgálatunk alatt 16 G-P genotípus kombinációt azonosítottunk. Tekintetbe véve az elmúlt évek eredményeit is, a hazánkban kimutatott antigén-kombinációk száma meghaladja a 20-at (Bányai és mtsai, 2004b; 2005a). A rotavírusok ezt a jelentős heterogenitást elsősorban a szegmentált RNS genomjuknak köszönhetik, mely különösen hajlamossá teszi ezeket a vírusokat a gyors genetikai változásokra. Új antigén kombinációk megjelenésére a lokálisan elterjedt törzsek közötti reasszortáció, más területről történő behurcolásuk (László és mtsai, 2009a), illetve állati rotavírusok humán populációban való megjelenése egyaránt magyarázat lehet (Gentsch és mtsai, 2005; Iturriza-Gómara és mtsai, 2001b; Cook és mtsai, 2004). Külön figyelmet érdemel a rotavírusok lehetséges zoonózisos eredete. A rotavírusok állatról-emberre való közvetlen terjedését csupán néhány esetben írták le, a fajok közötti direkt transzmisszió tehát ritka jelenség. Ezzel szemben sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk azon eseteknek, amikor állati rotavírus gének kerülnek át a humán populációba állati-humán reasszortáns vírusok létrejöttével (Cook és mtsai, 2004). Az így kialakuló vírus törzsek gyakran teljesen új neutralizációs antigéneket hordoznak, olyanokat, amelyekkel szemben az érintett populáció egyedeinek nincsenek hatékony neutralizáló ellenanyagai, így epidemiológiai jelentőségre tehetnek szert. Ma már tudjuk, hogy ilyen folyamatoknak lehetett fontos szerepe a G9 szerotípusú törzsek globális elterjedésében, és minden bizonnyal a hajtómotorja lesz majd a jövőben is hasonló rotavírus pandémiáknak (Ramachandran és mtsai, 2000; László és mtsai, 2009b). A hazai törzs-diverzitási adatok alapján, a 2006-ban bevezetett és Magyarországon is elérhető rotavírus vakcinákban megtalálható genotípusok a hazánkban recirkuláló, klinikailag jelentős rotavírus genotípusok több mint 90%-ának mindkét vagy legalább egyik neutralizációs antigénjével szerotípus azonosságot mutatnak. Így, a nemzetközi tapasztalatok alapján, a rotavírus elleni vakcináció szélesebb körben történő használatától joggal várjuk, hogy mérsékelje a rotavírus fertőzések okozta gazdasági és szociális kihatásokat és csökkentse a súlyos, kórházi ápolást igénylő fertőzések számát (László és mtsai, 2009b).
Leírás
Kulcsszavak
rotavírus, genotipizálás, surveillance
Forrás