Marginalizált társadalmi csoportok láthatósága kapcsolathálózati szempontból

Abstract

Különböző marginalizált társadalmi csoportok (börtönviseltek, cigányok, LMBTQ emberek, hajléktalanok) szegregációját és a társadalomban való láthatóságát vizsgáltam kapcsolathálózati módszerrel. Mivel a társas kapcsolatok és a gyenge kötések szerepe nagyon fontos a társadalmi integráció szempontjából így egy ritkán használt kapcsolathálózati módszert, a méretgenerátoros módszert alkalmaztam az elemzésemhez. Ez alkalmas a szegregációs határok, társadalmi törésvonalak méretének meghatározására. A társadalomban a kapcsolathálózat kialakulása, összetétele nem a véletlen műve, az emberek nem ugyanakkora valószínűséggel ismerik az különböző csoportok tagjait. Így a negatív binomiális modellt alkalmaztam, ahol az alfa paraméter jelöli a túlszórás mértékét. Minél magasabb az alfa paraméter értéke, annál inkább szegregált a vizsgált csoport a teljes populációban. Különböző magyarázó változókat (a településtípus, az iskolai végzettség az életkor és a kapcsolatháló-méret, stb.) építettem be a modellekbe, amelyek a szegregációért felelősek. A szegregáció mértékét tekintve a teljes hálóban növekvő sorrendben a cigányok, LMBTQ emberek, börtönviseltek, hajléktalanok sorrendet állítottam fel. A bizalmi hálóban már az LMBTQ közösségben a legkisebb a szegregáció mértéke. A hajléktalanok szegregációja kiemelkedően magas, aminek oka a saját közegbe való bezáródás. Az alacsony iskolai végzettségűek, az alsó osztályba tartozók, a községbe élők esetén alacsony az ismerősök száma a hálóban, mégis itt a legmagasabb a marginalizált csoportbeli tagok száma. A kisebb kapcsolatháló a társas támogatás alacsonyabb szintjével jár együtt. A gyenge kötések hiánya miatt homofil lesz a kapcsolatháló és szigetszerű zárványok jönnek létre, ahol szegénység és a kiszolgáltatottság a jellemző.