A műanyag hulladék mechanikai, kémiai és biológiai feldarabolódása különböző összetételű, méretű és alakú mikro- és nanoműanyagokat hoz létre. Ezek a részecskék természetes és mesterséges környezetben mindenütt jelen vannak. Az elmúlt években ezeket az anyagokat élelmiszerekben és ivóvízforrásokban, sőt még riasztóbb módon állati és emberi szövetekben, például a vérben és az agyban is megfigyelték. Azonban a fizikai, kémiai és biokémiai folyamatok összetettsége miatt, amelyek a sok különböző mikro- és nanoműanyagon keresztül a káros hatásokig vezetnek, nehéz egyértelműen összefüggést találni a műanyagoknak való kitettség és a környezeti vagy egészségügyi problémák között, és nehéz egyértelműen azonosítani azokat a műanyagokat, amelyek károsak lehetnek. Ezért fontos további mélyebb kutatásokat végezni ezen területen a jobb megértés érdekében. A jelen munkában négy műanyag (polietilén (PE), polipropilén (PP), polisztirol (PS), nejlon 6,6 (N66)) modelljét építettem fel többszörös SA módszerrel. Megvitatom az így kapott részecskék szerkezetét, és azonosítom azokat a tulajdonságokat, amelyek az alacsony energiájú konformációkat ilyen stabillá teszik. Annak érdekében, hogy a nanoműanyagok modellezése reprodukálhatóbb legyen, egy online könyvtárat hozok létre, amely optimalizált, alacsony energiájú modelleket tartalmaz, és amelyet a jelen eredmények publikálása után készült új modellekkel folyamatosan frissítünk kutatótársaimmal.