Munkám során tenyészedényes kísérletben borsó (Pisumsativum L.) növény arzén akkumulációját vizsgáltam növekvő koncentrációjú arzenit és arzenát kezelések esetén. A kísérlet kivitelezése 2016 tavaszán, a Debreceni Egyetem, Agrokémiai és Talajtani Intézetének tenyészházában történt meg. A tanulmány létre jötte elsősorban, azért volt indokolt, mert mind hazánkban, mind a világ valamennyi részén nagy problémát jelent az arzén emelkedett jelenléte a talajban és a talajvizekben. Az arzén maga, ismert és bebizonyított humán karcinogén, mutagén hatású toxikus elem. A borsó növény gyakran használt konzervipari és fagyasztott termék az élelmiszeriparban, ahol az ipar, a szemtermését használja fel, de ezen kívül kiváló takarmányozás céljára is, amiből következhet, hogy a fent említett arzén még a haszonállatainkból készült termékek fogyasztása által is bekerülhet az élelmiszerláncba. A kísérlet során Avola borsó fajtát használtam. Az arzénkezeléskor két ionjának vegyületét NaAsO2 és KH2AsO4 formájában adagoltam a talajhoz. Az alkalmazott kezelések a következők voltak: 0, 3, 10, 30, 90 és 270 mg/kg. A felhasznált talaj a Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának Látóképi Kísérleti Telepéről származó mészlepedékes csernozjom talaj volt. Az elemanalitika vizsgálatokat az Élelmiszertudományi Intézetben végeztük el ICP-MS (induktív csatolású plazma tömegspektrométer) készülék segítségével. A kapott adatokat az SPSS 22.0 statisztikai program segítségével értékeltem. Az eredmények alapján mind arzenit mind arzenát kezelés esetén a szemben volt a legkevesebb arzén, az egyes részek arzén tartalmának a sorrendje a következő volt: szem <hüvely <levél <szár <gyökér. Az azonos szinten, de eltérő formában történő arzén kezelés arzén felvételre gyakorolt hatása statisztikailag sok esetben nem volt elkülöníthető. A borsótermésekben olyan mértékű arzén felhalmozódás nem volt megfigyelhető, amely az LD50 értéket jelentősen megközelítette volna. Az állatok számára a növényzet szárát és levelét takarmányozási célból hasznosítják, amelyekben az arzén nagyságrendileg nagyobb mennyiségben akkumulálódott, mint a szemben. Ezzel az arzén bekerülhet az emberi táplálkozásba az ilyen állatokból készült termékek által.