A praeeclampsia (PE) jelentős népegészségügyi problémát jelent, és szűrése nem megoldott. Célkitűzésünk volt, hogy a Fetal Medicine Foundation (FMF) által kidolgozott és javasolt algoritmusokkal magyarországi, nem szelektált terhespopulációban vizsgáljuk a PE szűrés hatékonyságát, elemezve az anyai adatok, biofizikai és biokémiai markerek szerepét a kockázatbecslésben. Hosszabb távú célkitűzésünk proteomikai módszerekkel a szűrővizsgálatokban hatékonyan alkalmazható további biomarkerek kutatása. Ennek első lépcsőjeként saját mintáinkon validáltunk egy korábbi első trimeszteri izraeli vizsgálatban leírt 10 immunproteint. Prospektív tanulmányunkba tájékozott beleegyezést követően 2.545 gravidát vontunk be a terhesség első trimeszterében történő rutin ultrahangszűrés során, és retrospektív vizsgálatunkhoz az így nyert adatbázisból és mintagyűjteményből válogattunk 82 PE-val szövődött esetet, illetve 82 illesztett kontrollt. A PE első trimeszteri rizikóbecslését két, kereskedelmi forgalomban elérhető szoftver segítségével végeztük. A proteomikai vizsgálatban öt praeeclampsiával szövődött terhességből származó mintát hasonlítottunk össze tíz egészséges kontroll mintával. Az Astraia 2.3.1 szoftverrel az anyai előzményi adatok, BMI, artériás középnyomás és artéria uterina pulzatilitási index (UtA-PI) számításba vételével 63.6% volt a korai-, míg 67.6% a késői PE detekciós aránya (DR). A biokémiai markerek közül a placenta associated plasma protein A (PAPP-A) bevonása a kockázatbecslésbe a DR csökkenését eredményezte. Astraia 2.8.2 szoftverrel, biokémiai markerek nélkül a DR a korai PE-ra 63.6%-nak, míg késői PE-ra 56.3%-nak adódott. PAPP-A méréssel kiegészítve a rizikóbecslést, a DR 72.7%-ra emelkedett korai-, és 54.9%-ra csökkent késői PE esetén. A placental growth factor (PlGF) biomarker hozzáadása a kockázatbecsléshez egyik PE csoportban sem emelte a szenzitivitást. Az immunproteomikai vizsgálat során az izraeli terhespopulációban korábban eltérő metodikával talált, praeeclampsiában megváltozott expresszivitást mutató 10 immunfehérje közül 4-nek a szerepét sikerült megerősíteni. Kijelenthető, hogy az első trimeszteri rutin ultrahang vizsgálat során a PE szűrés kivitelezhető, a kockázatbecslésre az Astraia 2.8.2 szoftver ajánlható. A PlGF vélhetően azért nem tudta javítani a szűrés hatékonyságát, mert az algoritmus az angolszász populációban nyert adatok alapján kalkulál, ezért kelet-európai terhespopulációra karakterisztikus új PlGF eloszlási görbék készítése szükséges. Proteomikai vizsgálatunkkal igazoltuk, hogy PE-ban már a terhesség első trimeszterében is megváltoznak a többségében eddig csak a későbbi gesztációs korokban vizsgált immunfehérjék. Ezen fehérjék szűrési algoritmusba integrálásával feltételezhetően tovább emelhető a PE szűrés hatékonysága, ennek igazolása új, nagyobb betegszámon végzett validációs tanulmányt igényel.

Preeclampsia (PE) has a major role in perinatal and maternal mortality/morbidity. Our aim was to evaluate the effectiveness of the first trimester Fetal Medicine Foundation (FMF) screening algorithms for PE and the role of different maternal biophysical and biochemical factors in the risk calculation. We also aimed to validate on Hungarian first trimester blood samples the distribution of 10 immuneproteins described to express differently in PE by a previous Israeli study. The retrospective study was performed on a prospectively collected database and stored samples from 2,545 unselected pregnant women recruited to participate after informed consent between 2010-2013 during routine first-trimester ultrasound screening in Hungary. For this study 82 patients with PE and 82 matched controls were selected. Patient specific individual risks for preeclampsia in the first trimester were assessed using two commercially available risk-assessing FMF algorithms. For the proteomic study 5 PE and 10 control samples were selected and compared. Using Astraia 2.3.1, combining maternal characteristics plus biophysical parameters, the detection rates (DR) proved to be 63.6% for early-PE and 67.6% for late-PE. When placenta associated plasma protein A (PAPP-A) was added to the risk assessment, the DRs decreased to 54.5% and 64.8% respectively. Using Astraia 2.8.2, the DR for early-PE was 63.6% and 56.3% for late-PE based on maternal characteristics plus biophysical parameters. Adding PAPP-A biomarker to the risk assessment, the DRs changed to 72.7% and 54.9% respectively. Placental growth factor (PlGF) decreased the DRs in both groups of PE. Despite the different populations and methods, out of the 10 immune proteins 4 showed the same patterns in PE as in the Israeli study. In conclusion, first trimester screening for PE is feasible during routine clinical practice using maternal characteristics, biophysical parameters, and PAPP-A. Most likely the distribution curve of PLGF concentrations is different in Hungarian compared to that of published in Anglo-Saxon populations. This could explain our finding that adding PlGF to the risk calculation could not improve the screening efficacy. In agreement with previous reports we advise to set up new standard curves for PlGF characteristic for the Eastern European pregnant population. Our study also proved that most of the immune-proteomics changes described in the second and third trimesters of pregnancy originate from the first trimester. By using this proteomics pattern the detection rate for early-, and late-praeeclampsia in the first trimester might be increased. Further larger validation studies are required to investigate this theory.