A fejlesztéspolitika aspektusából vizsgálva a mai – közhelyszerűen szólva – elidegenedett és közösséghiányos társadalmunkban a helyi identitás megőrzéséhez, megerősítéséhez nagy szükség van a kapaszkodókra és ilyen kapaszkodók lehetnek a helyi hagyományok, melyekre közösségek épülhetnek, melyek során többgenerációs együttműködések valósulhatnak meg. A vidék csökkenő lakosságszámú kistelepüléseinek helyi értékfeltárása, ezek újrateremtése, újrafogalmazása létszükséglet lehet a népességmegtartás szempontjából, illetve a kreatív ipar szolgálhatja a munkahelyteremtést is. Így kiemelten nagy szerepe lehet a helyi, térségi fejlesztéspolitikában a népi kézművességgel foglalkozó szervezeteknek, intézményeknek. Különösen fontos és kiemelt jelentőségű, hogy e terület megjelenjen a fejlesztéspolitikai hangsúlyok között, hiszen saját kultúránk megőrzése nemzettudatunk és az identitásunk erősítése szempontjából elengedhetetlen, hogy hagyományaink fent maradjanak, és mindez történjen úgy, hogy az autentikus megőrzése mellett az élő népművészet is a mindennapjainkat képezhesse. Fontos ez a településeknek, térségeknek is, ahol a helyi értékek, a helyi tudás konkrét fejlesztési potenciált jelenthetnek. Jól szolgálhatják ezt a regionális szerepkörű népi kézműves alkotóházak, melyek a térségi hatókör jogosultságával segíthetik, mentorálhatják a régióban a népi kézművességet, annak fellendülését a jelenbe illeszkedően. De vajon léteznek ma ilyen intézmények? A dolgozat ezt kísérli meg leírni, s azt, hogy mi is indokolja a létüket.