A szakdolgozat vizsgálja, hogy a 2024-es év elején milyen lelki állapotot tudhatnak magukénak a zenét tanító pedagógusok Magyarországon. Vizsgálja, hogy a lelki egészségükért van-e lehetőségük érdemben tenni, valamint vizsgálja az elégedettségüket is. Különös tekintettel a friss állapotokra figyelve, számolva a nemrégiben átvészelt Covid 19-vírus által okozott nehézségekkel, a 2023-mas köznevelési törvényt módosító kormányrendelettel, valamint a 2023-ban indult bérfejlesztési hírekkel. Összetett témáról beszélünk, mert vizsgálták már a pedagógusok szakmaiságát, a pedagógiai munka minőségét, a tanulók és tanárok közötti kapcsolatokat is. Számtalan indikátort hoztak létre annak érdekében, hogy megállapítsák, a pedagógus munkája úgymond mennyit ér. Nagyon szubjektíven értékelhető és mérhető kutatási terület révén többtényezős megfigyeléseket végeztek a kutatások készítői. A pedagógusok általános képességei, szakmai tudása, elkötelezettsége a folyamatos szakmai szinten tartás és fejlődés felé, valamint a gyerekekhez és a szakmához való hozzáállása is befolyásolja munkájának eredményességét. Ez a szakmai attitűd viszont sokkal mélyebben gyökerezhet és gyökerezik is annál, mint hogy a gyerekek sok örömet okoznak, ha szeretik őket. Kérdésünk viszont tényleg ennyire leegyszerűsíthető, mert egy gyerekeket nem szerető pedagógus egy 40 éves pályafutás alatt több generációtól veheti el egy életre a kedvet az adott szaktantárgytól, de ami még ennél is veszélyesebb, az az, hogy rettenetes lelki traumákat okozhat, és ezeknek a sérüléseknek a meggyógyulásához sokszor egy egész élet is kevés. A szakdolgozat kutatása friss eredményeket mutat a zenét tanító pedagógusok attitűdjeiről. Bemutatja, hogy a megkérdezett zenetanárok, ének-zene tanárok és karvezetők milyen megküzdési stratégiákat alkalmaznak, élnek-e esetlegesen addikciós lehetőségekkel, valamint mennyire veszélyeztetettek jelenleg a "burning out" jelenséggel.