Dolgozatomban egy debreceni székhelyű német multinacionális vállalat példáján keresztül vizsgáltam a vezetési stílusok megítélését, különös tekintettel az Y és Z generációk közötti különbségekre, valamint az eltérő szervezeti egységek sajátosságaira. A kutatás alapját kvantitatív módszer képezte, az MLQ kérdőív alkalmazásával, melyet nem paraméteres statisztikai próbákkal és félig strukturált vezetői interjúkkal egészítettem ki. Az eredmények alapján elmondható, hogy a transzformációs vezetés domináns és preferált stílus a szervezeten belül, ugyanakkor főként az Y generáció tagjai érzékelnek markánsabb eltérést a jelenlegi és az ideális vezetői gyakorlat között. A Z generáció kevesebb eltérést jelzett vissza, ami jelezheti nagyobb alkalmazkodókészségüket vagy alacsonyabb elvárási szintjüket. Egyes szervezeti egységekben a válaszadók pozitívabb tapasztalatokat osztottak meg a vezetők jelenlétéről, fejlesztői szerepéről és a hiteles kommunikációról, míg más területeken a munkavállalók nagyobb eltérést észleltek az elvárásaikhoz képest, különösen az egyéni figyelem, a támogatás és a döntéshozatal aktív módja terén. A vezetői interjúk megerősítették, hogy a generációs különbségek nemcsak beosztotti szinten, hanem a vezetők közötti együttműködésben is kihívást jelenthetnek. Mindezek alapján célszerű a vezetői stílus fejlesztését generációs és szervezeti sajátosságokhoz igazítani, valamint tudatosan támogatni az intergenerációs párbeszédet és együttműködést a szervezeti hatékonyság növelése érdekében.