A sématerápia elméleti alapjai és hatékonysága a borderline személyiségzavarban
A sématerápia elméleti alapjai és hatékonysága a borderline személyiségzavarban
Dátum
Szerzők
Margitics, Marcell
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A sématerápia a kognitív irányzatok közé besorolt, analitikus és egyéb iskolák
módszereit integráló módszer, melyet Jeffrey Young dolgozott ki a 90-es évek elején
abból a célból, hogy alternatívát kínáljon azon betegségek kezelésére, melyekben a
hagyományos kognitív terápiák nem bizonyultak elég hatékonynak (elsősorban
személyiségzavarok, személyiségproblémák). Alapfelvetése, hogy minden embernek öt
alapvető érzelmi szükséglete van, melyeket ha gyermekkorban nem elégítenek ki,
összetett érzelmi, kognitív és szomatoszenzoros összetevőkből álló mintázatok
alakulnak ki, melyek később sem hagyják kielégíteni az alapszükségleteket. Ezeket a
mintázatokat nevezzük maladaptív sémáknak, a sématerápia célja pedig ezek
megváltoztatása, hogy ezáltal lehetőség nyíljon az alapvető érzelmi szükségletek
kielégítésére. A későbbi tapasztalatok azt mutatták, hogy bizonyos kórképekben a
páciensek szinte minden maladaptív sémával rendelkeznek, így a kezelés átláthatóbbá
tétele céljából az egy adott szituációban társultan megjelenő sémákkal és megküzdési
módokkal dolgoztak, melyeket sémamódoknak neveztek. Biológiai szemszögből nézve
a legelfogadottabb hipotézis az, hogy a sémák érzelmi és szomatoszenzoros összetevőit
az amygdala, a kognitív komponenseit a hippocapus és a neokortex tárolja.
A borderline személyiségzavar a „teátrális” személyiségzavarok csoportjába tartozó
kórkép, melynek fő jellemzői az érzelmi instabilitás, az instabil interperszonális
kapcsolatok, a visszatérő krónikus ürességérzés, az önkárosító magatartás és az
imupulzivitás. Gyakoribb nőkben, prevalenciája 1-2% körüli. Kóreredete nem tisztázott,
magyarázatára számos biológiai és pszichológiai szemléletű teória létezik. Kezelése
nehézkes, melyben a pszichoterápiának kiemelkedő jelentősége van, a farmakoterápia
csupán kiegészítő szerepet játszik, főleg antipszichotikumok és antidepresszánsok
jöhetnek számításba. Jelenleg nincs olyan módszer, amit az orvostudomány ideálisnak
tart a BPD kezelésére, sokféle pszichodinamikus- és kognitív terápia ismert de
meglehet, hogy ezt a rést pont a sématerápia hivatott betölteni.
Négy tudományos publikációt ismertem meg, ami a sématerápia hatékonyságát kutatja a
határeseti személyiségzavarban. Közülük egy egyetlen esetet vizsgál, így
módszertanilag megkérdőjelezhető, egy egyetlen esetekből álló sorozatot, kettő nagyobb
esetszámú, a sématerápiát más pszichoterápiákkal összehasonlító tanulmány. Közülük
az egyik a csoportos sématerápiát hasonlítja össze a BPD kezelésében szokványos
terápiákkal, a másik - egy randomizált kontrollált vizsgálat- az egyéni sématerápiát az
áttétel fókuszú pszichoterápiával. Az eredmények mindegyik publikációban bíztatóak, a
sématerápiának számos jótékony hatása van egyéni- és csoportterápiaként alkalmazva
egyaránt. Más pszichoterápiákkal összehasonlítva hatékonyabbnak mutatkozik.
Problémát jelent, hogy egy biztos konklúzióhoz több randomizált kontrollált vizsgálatra
lenne szükség, mert az ez idáig végzett kutatások száma kicsiny, így nem lehet belőlük
messzemenő következtetéseket levonni.
Leírás
Kulcsszavak
sématerápia, borderline