A borderline személyiségzavart fiatal felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben megnyilvánuló, instabil interperszonális kapcsolatok, önkép és affektusok, valamint kifejezett impulzivitás mindent átható mintázata jellemzi (APA, 2014). A borderline patológia egyik legjelentősebb bejósló tényezője az impulzivitás (Links et. al., 1998), azonban a disszociáció és a szándékos fizikai önsértő viselkedés szintén a kórkép specifikumának tekinthető (Merza et. al., 2017; Sansone et. al., 2007). A borderline tünetegyütteshez felnőttkorban számos egyéb jelenség társulhat – megnehezítve ezzel az érintettek mindennapi életvitelét. Kutatásom céljának azt tűztem ki, hogy rámutasson a borderline személyiségszerveződés néhány felnőttkori jelenséggel való összefüggésére – nevezetesen a bizonytalanságintolerancia, az önkritikusság és önmegerősítés, valamint az együttérzéstől való félelem alakulására. Elvárásaimat a vonatkozó, szakirodalmi áttekintésben ismertetett elméletek és kutatási eredmények alapján fogalmaztam meg. Általánosságban azt vártam, hogy a borderline személyiségszerveződés összefüggésbe hozható a bizonytalanságintolerancia, az önkritikusság és önmegerősítés, valamint az együttérzéstől való félelem mértékével. A kutatáshoz a vizsgálati személyek (N = 191) egy kérdőívcsomagot töltöttek ki, amely egy saját összeállítású demográfiai kérdőívből, a SCID-II interjú kérdések kérdőívvé formált változatából; a Disszociáció Kérdőívből (DISQ-H); a Barratt Impulzivitás Skálából (BIS); az Ottawa Önsértő Kérdőívből (OSI), a Bizonytalanságintolerancia Skálából (IUS-12); az Önkritikusság és Önmegerősítés Skálából (FSCRS-HU), valamint az Együttérzéstől Való Félelem Skálából (EFS) állt. A SCID-II interjú kérdések kérdőívvé formált változatának vágóértéke alapján a mintát borderline szerveződésű (N = 54) és markáns borderline vonásokat nem mutató (N = 138) személyek alkották. A vizsgálat eredményei csatlakoznak azon kutatásokhoz, amelyek a borderline szerveződés jellemző tünetének tekintik a disszociációt (Merza, 2018; Merza et. al., 2017), az impulzivitást (Bornovalova et. al., 2008; Merza, 2018; Paris, 2007; Skodol et. al., 2002; Zanarini, 1993) és a szándékos fizikai önsértő viselkedést (Dubo, et. al., 1997; Merza, 2018; Sansone, 2004; Sansone et. al., 2007). A kutatás eredményei rávilágítottak, hogy a markánsabb borderline vonásokkal rendelkező személyek körében magasabb a bizonytalanságintolerancia és az önkritikusság mértéke, alacsonyabb az önmegerősítés jelenléte, valamint jobban félnek az együttérzéstől, mint a borderline jegyeket nem mutató társaik. Az eredmények ezzel alátámasztják azt a feltételezést, amely szerint a borderline személyek félnek az újszerű, kiszámíthatatlan és bizonytalan jövőbeli eseményektől (Bottesi et. al., 2018; Helgeland & Torgersen, 2004; Levy et. al., 2005), és megerősítik azon nézeteket, amelyek arra utalnak, hogy – bizonyos közvetítő tényezők, pl. gyermekkori élmények által – felnőttkorban a borderline személyek kritikusabbak önmagukkal szemben (Beeney et. al., 2016; Borostyánkői et. al., 2021), és jobban félnek az együttérzéstől (Ebert et. al., 2018), mint a nem borderline egyének. A vizsgálat során kapott eredmények a jövőben kiindulási pontként szolgálhatnak egy átfogóbb, klinikai mintán végzett kutatáshoz, ami hosszú távon hozzájárulhat a borderline személyiségzavarban szenvedő páciensek jobb megértéséhez és hatékonyabb kezeléséhez.