A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 1 – 4. §-ai alapján a közjegyző az igazságszolgáltatáson belül működő független jogalkalmazó hatóság, akit a jogalkotó közhitelességgel ruházott fel, hogy pártatlan jogszolgáltatással elősegítse a jogviták megelőzését. A közjegyző az eljárási felhatalmazását az államtól nyeri. A közhitelesség a valódiság vélelmének fennállását jelenti, vagyis a közokirat vagy a közhiteles nyilvántartás tartalmát nem szükséges vizsgálni, meglehet bízni a bennük foglaltakban; ellenkező bizonyításáig igaznak kell elfogadni azokat. A fenti definíció magába foglalja azt is, hogy a közjegyző eljárása során nem utasítható, csak a törvénynek van alárendelve. A Kjtv. (3) bekezdése alapján a közjegyző folytatja le a hatáskörébe utalt hagyatéki eljárást és egyéb nemperes eljárásokat. A közjegyzői hatáskörök közül az ingatlan-nyilvántartást érintő eljárások a kérelemre induló okiratszerkesztés, a hivatalból indult eljárás, hatósági felhívásra indult eljárás: hagyatéki eljárás, alzálogjog fennállásnak igazolására irányuló eljárás, jelzálogjog és az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom vagy elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzése vagy törlése iránti eljárás, ingatlan-nyilvántartási hatósági felhívásra irányuló eljárás, közjegyző előtti egyezségi eljárás.