Háttér: A romák táplálkozás-epidemiológiai vizsgálatai ritkák, és a mai napig nem számszerűsítettek adatokat a tényleges táplálkozásukról, az étrendi profiljukról vagy az étrendi minták betartásáról, mind egészségügyi, mind fenntarthatósági szempontok tekintetében.

Cél: E jelentés célja az volt, hogy első alkalommal számszerűsített étrendi adatokat és átfogó antropometriai információkat szolgáltasson, beleértve az egészséges és fenntartható táplálkozási mintákhoz való ragaszkodást.

Módszerek: Az adatokat egy komplex összehasonlító egészségügyi felmérésből nyertük, amely 387, illetve 410, a HR- és HG-populációhoz tartozó személyt érintett. A testmérések segítségével testösszetétel-mutatókat állítottunk össze, míg a napi tápanyagbevitelt a nemzetközileg elfogadott tápanyagszükségletekre és ajánlott bevitelre vonatkozó iránymutatásokkal összehasonlítva értékeltük. A roma etnikum és a tápanyagbevitel, valamint a táplálkozási ajánlások elérésének esélye közötti összefüggéseket regressziós modellek segítségével vizsgálták, a releváns kovariánsokkal (azaz életkor, nem, iskolázottság, családi állapot és érzékelt pénzügyi helyzet) korrigálva. Pontozási és regressziós modelleket alkalmaztunk az Egészségügyi Világszervezet által meghatározott ajánlások alapján, a Dietary Approaches to Stop Hypertension (DASH) tanulmányban és az EAT-Lancet jelentésben, valamint a Dietary Inflammatory Index (DII) alapján meghatározott táplálkozásminőség alapján az Északkelet-Magyarországon élő magyar roma (HR) népesség körében, a magyar általános (HG) felnőttekkel mint referenciával. Poisson-regressziókat illesztettünk olyan modellekre, amelyek függő változóként a DASH, az EAT, a DII és az egészséges táplálkozás mutatóját tartalmazták, hogy felmérjük az etnikai hovatartozás hatását az egészséges és fenntartható tápanyagalapú mintákra.

Eredmények: Az eredmények számos különbségeket mutattak a kiválasztott tápanyagbevitel tekintetében a csoportok között, a HR bevitele kedvezőtlenebb volt. A túlnyomórészt állati eredetű összes zsírbevitel meghaladta a HR csoportban az ajánlásokat (36,1 g, 95%-os konfidenciaintervallum (CI): 35,2-37,0), és nem különbözött a HG csoporttól (37,1 g, 95%-os CI: 36,3-38,0). A nátriumbevitel a HR körében szignifikánsan alacsonyabb volt (5094,4 mg, 95%-os CI: 4866,0-5322,8) a HG csoporthoz képest (5644,0 mg, 95%-os CI: 5351,9-5936,0), de mindkét csoportban szignifikánsan meghaladta az ajánlott bevitelt. A HR-nek nagyobb volt a becsült testzsírtartalma (25,6-35,1%) és magasabb az átlagos testtömegindexe (BMI, 27,7 kg/m2, 95% CI: 26,9-28,4), mint a HG-nek. A HR-nek kisebb volt az esélye az étrendi ajánlások betartására (esélyhányados (EH) = 0,81, 95% CI: 0,67-0,97, p < 0,05). Az összes releváns kovariánsra a reziduális módszerrel kontrollált, kiigazított modellek a kiválasztott táplálkozási minták tekintetében gyenge étrendi minőséget jeleztek. Ezek az összefüggések nem voltak etnikum-érzékenyek, kivéve a DII-t, ahol a roma etnikum a DII-pontszám csökkenéséhez kapcsolódott (β = -0,455, 95% CI: -0,720; -0,191, p < 0,05).

Következtetések: Jelenleg úgy tűnik, hogy a HR táplálkozási szokásai viszonylag egészségtelenek és fenntarthatatlanok, ami őket megnövekedett egészségi kockázatnak teszi ki. Mindazonáltal táplálkozási mintáik nem különböztek jelentősen a HG-től, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyarok Európa egyik legelhízottabb és alultáplált nemzete.

Gyakorlati következmények: Az eredmények további kutatásokat tesznek szükségessé, ugyanakkor rámutatnak a roma táplálkozás kialakításának és a nemzeti felügyeleti és nyomon követési rendszerekbe való integrálásának fontosságára a kulcsfontosságú táplálkozási kockázati tényezők tekintetében. Az itt bemutatott bizonyítékok a HR és HG teljes táplálkozási mintáiról aggodalomra adnak okot a magyarországi táplálkozás és étrend jelenlegi állapotának lehetséges káros egészségügyi hatásaival kapcsolatban. A növényi alapú táplálkozás felé és az állati eredetű táplálkozástól való elmozdulás, valamint az élelmiszerrendszerben bekövetkező változások közvetlen jelentőséggel bírnak a magyar egészségügyi tervek, valamint a 2030-ig szóló fenntartható fejlődési célok tervezése szempontjából. Az alultápláltság minden formája súlyos és tartós gazdasági, társadalmi és klinikai hatással lesz a magyar családok egészségére, ha nem foglalkoznak vele. Erre van lehetőség, különösen az ENSZ Táplálkozási Évtized (2016-2025) globális munkaprogramjának jelenlegi keretei között, amely Magyarország számára is sikeres évtized lehet.

Background: Nutritional epidemiology studies on Roma people are scarce and, to date, no quantified dietary data has been reported on their actual intake, dietary profile or adherence to dietary patterns with regards to both health and sustainability considerations.

Aim: This report aimed to provide, for the first time, quantified dietary data and comprehensive anthropometric information, including adherence to healthy and sustainable dietary patterns.

Methods: Data were obtained from a complex comparative health survey, involving 387 and 410 subjects of HR and HG populations, respectively. Using corporal measurements, body composition indicators were constructed, while daily nutrient intakes were evaluated in comparison with internationally accepted guidelines on nutrient requirements and recommended intakes. Associations between Roma ethnicity and nutrient intakes, as well as odds of achieving dietary recommendations were explored using regression models, adjusted for relevant covariates (i.e., age, sex, education, marital status and perceived financial status). Scoring and regression models were employed, based on recommendations defined by the World Health Organization, in the Dietary Approaches to Stop Hypertension (DASH) study and the EAT-Lancet report, as well as dietary quality derived from Dietary Inflammatory Index (DII) among the Hungarian Roma (HR) population living in North East Hungary, with Hungarian general (HG) adults as reference. Poisson regressions were fit to models that included DASH, EAT, DII and Healthy Diet Indicator as dependent variables to assess the influence of ethnicity on healthy and sustainable nutrient-based patterns.

Results: Results showed occasional differences for selected nutrient intakes between the groups, with HR’s intake being less favorable. Total fat intake, predominantly animal-sourced, exceeded recommendations among HR (36.1 g, 95% confidence interval (CI): 35.2–37.0) and was not dissimilar to HG group (37.1 g, 95% CI: 36.3–38.0). Sodium intake among HR was significantly lower (5094.4 mg, 95% CI: 4866.0–5322.8) compared to HG (5644.0 mg, 95% CI: 5351.9–5936.0), but significantly greater than recommended intake in both groups. HR had greater estimated body fatness (25.6–35.1%) and higher average body mass index (BMI, 27.7 kg/m2, 95% CI: 26.9–28.4), compared to HG. HR had lower odds of achieving dietary recommendations (odds ratio (OR) = 0.81, 95% CI: 0.67–0.97, p < 0.05). Adjusted models controlled for all relevant covariates using the residual method indicated poor dietary quality with regards to the selected dietary patterns. These associations were not ethnicity-sensitive, except for DII, where Roma ethnicity was linked to a decrease of DII score (β = −0.455, 95%CI: −0.720; −0.191, p < 0.05).

Conclusions: Currently, HR dietary patterns appear to be relatively unhealthy and unsustainable, rendering them vulnerable to elevated risk of ill-health. Nevertheless, their dietary patterns did not strongly differ from HG, which may contribute to Hungarians being one of the most obese and malnourished nations in Europe.

Practical implications: Findings warrant further research, while highlighting the importance of establishing and integrating Roma nutrition into national surveillance and monitoring systems for key dietary risk factors. Evidence presented here on whole dietary patterns of HR and HG raise concerns about potential adverse health effects of the current state of nutrition and diet in Hungary. Implied shifts toward plant-based diets and away from animal-based ones and changes in food system have direct relevance to the Hungarian health agenda, as well as the Sustainable Development Goals 2030 agenda. Malnutrition, in all its forms, will have serious and lasting economic, social and clinical impacts on the health of Hungarian families if not addressed. An opportunity exists, particularly within the current framework of the UN Decade of Action on Nutrition (2016–2025) global work program, which can be a successful decade also for Hungary.