Mozgásszervi állapot fejlesztési lehetőségeinek vizsgálata differenciált tréningprogram hatására gyógytornász hallgatók körében
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Az ipari társadalmakban – köztük hazánkban is – kialakult egyfajta mozgásszegény életforma, ami számos veszélyt rejt magában. Már fiatal felnőttkorban megmutatkoznak az ülő életmód egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásai, melyek közül kiemelt jelentőségűnek tartom a mozgató szervrendszerre gyakorolt ártalmakat. A megoldást a prevencióban kell keresnünk. A gerincbetegségek megelőzésének lényege az inaktivitás mérséklése, a rendszeresen végzett tartásjavító torna, mely a gerinc egészségét biztosítja. Az elsőéves gyógytornász hallgatók mozgásszervi állapotát megvizsgálva azt tapasztaltam, hogy többségük testtartása már jelenleg is eltér a fiziológiástól, valamint nem ritka az ízületi mozgásterjedelem csökkenése, az izomzat egyensúlyának megbomlása. Szakdolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy az ülő életmód rövidtávú következményei mely mozgásterápiával javíthatóak hatékonyabban. Vizsgálatom során két, gyógytornász hallgatókból álló csoport különböző tréningjének hatékonyságát hasonlítottam össze a mozgásszervi állapotuk tekintetében. Célirányos módszerrel, rövid időtartam alatt szerettem volna elérni testtartásuk javulását, valamint a testtartásért felelős izmok erejének és flexibilitásának növelését. Módszerként a hagyományos gerinctornát választottam, összehasonlítva egy ma divatosabb módszer, az intervall tréning mozgásszervi állapotra gyakorolt hatásaival. Mindkét mozgásprogramban 15-15 gyógytornász hallgató vett részt. A foglalkozások 6 héten keresztül, heti két alkalommal, 1 órás intervallumban zajlottak. A tornaprogramok előtt és után objektív mérési módszerekkel vizsgáltam a hallgatók testtartását, gerincük mobilitását, izmaik flexibilitását, valamint mellkaskitérésüket. Eredményeink azt bizonyítják, hogy mindkét tréningprogram hatására javult a hallgatók mozgásszervi állapota, viszont a hagyományos gerinctorna programban részt vett csoport tagjai kiemelkedőbb teljesítményt értek el. A két csoport közötti legnagyobb mértékű különbséget a testtartásukban tapasztaltam, de izmaik flexibilitása és mellkaskitérésük is jelentősebb mértékben javult a gerinctorna programban részt vett hallgatóknak. A lumbalis gerinc mobilitásának javulása szempontjából szignifikáns különbséget nem találtam a két csoport között. Az eredmények tükrében elmondható, hogy célirányos mozgásterápiát alkalmazva ilyen rövid idő alatt is látványos javulás érhető el az ülő életmód ártalmainak kezelésében.