Mozgásszervi állapot fejlesztési lehetőségeinek vizsgálata differenciált tréningprogram hatására gyógytornász hallgatók körében

Dátum
2014-05-27T09:52:50Z
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Az ipari társadalmakban – köztük hazánkban is – kialakult egyfajta mozgásszegény életforma, ami számos veszélyt rejt magában. Már fiatal felnőttkorban megmutatkoznak az ülő életmód egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásai, melyek közül kiemelt jelentőségűnek tartom a mozgató szervrendszerre gyakorolt ártalmakat. A megoldást a prevencióban kell keresnünk. A gerincbetegségek megelőzésének lényege az inaktivitás mérséklése, a rendszeresen végzett tartásjavító torna, mely a gerinc egészségét biztosítja. Az elsőéves gyógytornász hallgatók mozgásszervi állapotát megvizsgálva azt tapasztaltam, hogy többségük testtartása már jelenleg is eltér a fiziológiástól, valamint nem ritka az ízületi mozgásterjedelem csökkenése, az izomzat egyensúlyának megbomlása. Szakdolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy az ülő életmód rövidtávú következményei mely mozgásterápiával javíthatóak hatékonyabban. Vizsgálatom során két, gyógytornász hallgatókból álló csoport különböző tréningjének hatékonyságát hasonlítottam össze a mozgásszervi állapotuk tekintetében. Célirányos módszerrel, rövid időtartam alatt szerettem volna elérni testtartásuk javulását, valamint a testtartásért felelős izmok erejének és flexibilitásának növelését. Módszerként a hagyományos gerinctornát választottam, összehasonlítva egy ma divatosabb módszer, az intervall tréning mozgásszervi állapotra gyakorolt hatásaival. Mindkét mozgásprogramban 15-15 gyógytornász hallgató vett részt. A foglalkozások 6 héten keresztül, heti két alkalommal, 1 órás intervallumban zajlottak. A tornaprogramok előtt és után objektív mérési módszerekkel vizsgáltam a hallgatók testtartását, gerincük mobilitását, izmaik flexibilitását, valamint mellkaskitérésüket. Eredményeink azt bizonyítják, hogy mindkét tréningprogram hatására javult a hallgatók mozgásszervi állapota, viszont a hagyományos gerinctorna programban részt vett csoport tagjai kiemelkedőbb teljesítményt értek el. A két csoport közötti legnagyobb mértékű különbséget a testtartásukban tapasztaltam, de izmaik flexibilitása és mellkaskitérésük is jelentősebb mértékben javult a gerinctorna programban részt vett hallgatóknak. A lumbalis gerinc mobilitásának javulása szempontjából szignifikáns különbséget nem találtam a két csoport között. Az eredmények tükrében elmondható, hogy célirányos mozgásterápiát alkalmazva ilyen rövid idő alatt is látványos javulás érhető el az ülő életmód ártalmainak kezelésében.

Leírás
Kulcsszavak
Testtartás, Gerinctorna, Intervall tréning, Gyógytornász hallgatók
Forrás