A fejes saláta (Lactuca sativa L. var. capitata L.), fogyasztása az elmúlt évtizedben szerte a világon megnövekedett. Hazánkban a KSH adatai alapján az elmúlt években a fejes saláta termőterülete folyamatosan növekedett, megközelítően 400 ha-on folyatatnak jelenleg salátatermesztést. A hagyományos talajos termesztés mellett egyre nagyobb figyelmet kapnak egyéb innovatív technológiák, így a vízkultúrás (hidrokultúra) termesztési rendszer. Alapvetően két egységet különböztetünk meg: az akvapóniát és a hidropóniát. Az akvapónia olyan mesterséges, zárt recirkulációs ökoszisztéma, melyben a halak és a növények szimbiotikus kapcsolatban élhetnek. A halak anyagcseréje során keletkező ammóniát a nitrifikáló baktériumok átalakítják a növények számára hasznosítható tápanyaggá. A hidropóniás technológiánál a tápanyag-kijuttatás mesterségesen hozzáadott anyagokkal történik. A kísérlethez tavaszi termesztésnél négy saláta fajtát vizsgáltunk, melyből két fejesedő (’Edina’, ’Május királya’) és kettő fejet nem képző típus (’Lollo Rossa’, ’Lollo Bionda’) volt. A hidropóniás rendszerben a gyökérrögzítő közeg égetett agyaggolyó, melybe Pétisol nitrogéndús műtrágya 0,1%-os oldata került kijuttatásra. Az akvapóniás rendszerben törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) tenyésztése folyt. Az őszi palántanevelés során három saláta típust értékeltünk (’White Boston’, ’Endívia’, ’Téli vajfej’) akvapóniás rendszerben, ahol a korábbi kísérlethez hasonlóan törpeharcsa tenyésztése folyt. Megállapították, hogy az őszi palántanevelésnél elsőként a ‘White Boston’ csírázott (85,71%), majd az ’Edina’ (85,71%), végül a ’Téli vajfej’ 54,75%-os kelési aránnyal. A tavaszi termesztésben a fejtömeg tekintetében a hidropóniás egységben nagyobb értékeket kaptunk a fajták átlagában (175 g), míg az akvapóniás technológiából származó egyedeknél ez alig érte el a 120 g-ot. A hidropóniás rendszerben az ’Edina’ ért el legnagyobb értéket (190 g/db), míg a fejet nem képező típusoknál közel hasonló értékeket kaptunk (170 és 185 g/db). A halas rendszerben a fajták fejtömege 97 és 131 g/tő között változott, itt a legnagyobb értéket szintén egy fejesedő típus, a ’Május királya’ mutatta, míg legkisebb értéke a nyílt fejszerkezetű ’Lollo Bionda’ genotípusnak volt. A torzsa nagyságára a hidropóniás termesztésben nagyobb értékeket kaptunk. Fajták tekintetében az ’Edina’, a ’Lollo Rossa’ és a ’Május királya’ a hidropóniánál 6 cm-es, míg akvapóniában 5 cm-es torzsanagyságot mutattak.
A fejméret tekintetében közel azonos értékeket mértünk az eltérő technológiákban. A ’Lollo Rossa’ (20 cm) és a ’Lollo Bionda ’ (15 cm) a fajtákra jellemző fejmagasságot érték el. Az ’Edina’ (fejesedő típus) mutatta a legkisebb értékeket (13 cm), mindkét termesztőközegben. A hidropóniás egységből származó egyedek nagyobb gyökértömeget fejlesztettek, a nagyobb gyökértömeg nagyobb fejtömeget is eredményezett. Annak ellenére, hogy az ’Edina’ esetében kisebb értékeket (40 g) mértünk gyökértömegre, fejtömeg tekintetében nagyobb értéket (190 g) ért el a hidropóniás termesztő egységben, mint az akvapóniás rendszerben. Ameddig hidropóniánál 40 és 70 g közötti értékeket kaptunk, addig az akvapóniánál 21 és 61 g között változott a különböző fajták gyökértömege. A szárazanyag mérése során megállapítható, hogy a vörös levelű ’Lollo Rossa’ mutatott legnagyobb szárazanyag-tartalmat (8,5 %), melyet a hidropóniás egységben mértünk. Az akvapóniánál a fejesedő ’Május királya’ mutatott nagyobb értékeket (7,00±1,06). A hidropóniás termesztéstechnológiánál a víz nitrát- és nitrit-tartalma (31,2 és 1,43 mg/l) többszörösét mutatta az akvapóniás rendszerhez képest (0,14 és 0,05 mg/l), melyek a növényi mintákban is igazolódtak. A salátánál minőségrontó tulajdonságnak számít a megnövekedett nitrát- és nitrit-tartalom. Jelentős különbséget állapítottunk meg a fajták között is. Mindkét termesztőrendszerben az ’Edina’ (fejesedő típus) mutatta a legnagyobb nitrát- és nitrittartalmat. Ásványielem-tartalom alapján elmondható, hogy a két felálló levelű salátatípus (’Lollo Rossa’, ’Lollo Bionda’) nagyobb ásványielem-tartalmat (Mg, Zn, Ca, B, Fe) mutattak a termesztési módtól függetlenül. A nyílt fejszerkezetű saláták (’Lollo Rossa’, ’Lollo Bionda’) nagyobb vas-ellátottsága igazolódott a fejes típusokhoz képest, melyet főként a hidropóniás technológia mellett mértünk. Összességében megállapítható, hogy a termesztőközeg vízminősége jelentős mértékben meghatározza a benne fejlődött növények hozamát és ásványielem-tartalmát. A technológiák között nagyobb fejtömeg adatokat mértünk a hidropóniás rendszerben, azonban itt nagyobb volt a nitrát- és nitrit-tartalom is. A fajták között a vörös levelű ’Lollo Rossa’ mutatott nagyobb ásványielem-tartalmat, amely a B, Mg, P és Zn-tartalmában volt kiemelkedő. Méréseink alapján megállapítható, hogy az akvapónia mérsékeltebb nitrát- és nitrit-tartalma, valamint az alacsonyabb réz-ellátottsága miatt kedvezőbb körülményeket biztosított a jó minőségű saláta előállításához.