Dolgozatomban a kötelező hulladékgazdálkodási közszolgáltatás és a fogyasztó viszonyrendszerét vizsgáltam.A fogyasztót a már korábban említett Ht.-beli ingatlanhasználó fogalmával szükséges azonosítani, míg a vállalkozást a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) alapján a közszolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozás fogalmával, röviden közszolgáltatóval azonosíthatjuk. Ezeken kívül az Fgytv. meghatározza a közszolgáltatás fogalmát is, mint külön törvényben megállapított szolgáltatásnyújtási kötelezettséggel rendelkező vállalkozás által a települési szilárdhulladék „rendszeres begyűjtésére, gyűjtésére, elszállítására és elhelyezésére irányuló szolgáltatását”. A 2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól szóló jogszabály (a továbbiakban: Mötv.) 13. §-a tételesen felsorolja, hogy az önkormányzatok felelősségi körébe, mely feladatok ellátása tartozik. A hulladékgazdálkodás helyt kapott ebben a felsorolásban, tehát a Ht. előírja a helyi önkormányzatok hulladékgazdálkodási közszolgáltatással kapcsolatos rendeletalkotási kötelezettségét, az Mötv. pedig a közszolgáltatás helyi megszervezésének felelősségét.

A fentiek alapján kirajzolódik egy szűk, rendkívül körülhatárolt közszolgáltatás, melyet kötelező az ingatlanok használóinak - akár természetes személy, akár gazdálkodó szervezet - igénybe venni a helyi önkormányzattal vagy társult taggal szerződött közszolgáltatótól, és amelyben a közszolgáltató köteles minden járatnapon rendelkezésre állni és a kihelyezett hulladékot elszállítani az adott közigazgatási területen.

Nyíregyházán a hulladékszállítást a társult önkormányzatokkal szerződéses jogviszonyban álló Észak-Alföldi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. (ÉAK) közszolgáltató végzi. A továbbiakban az ÉAK közszolgáltatón keresztül szeretném bemutatni a fogyasztói panaszkezelést és a panaszok típusait.

Dolgozatom megírásának célja az volt, hogy bemutassam a kötelező hulladékgazdálkodási közszolgáltatás és az ingatlanhasználók közti speciális viszonyrendszert. A specialitását ennek a jogviszonynak az a tény adja, hogy a szolgáltató és fogyasztó közti szolgáltatási szerződés és a Polgári Törvénykönyv szerinti szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűsége klasszikus értelemben nem, vagy másképpen valósul meg.

Ebben a viszonyrendszerben a fogyasztói csoporton belül nem találkozhatunk védendő fogyasztóval. Tulajdonképpen az ingatlanhasználók egyediesítése is elég korlátozott, hiszen csak abban lehetséges fogyasztó és fogyasztó között különbséget tennünk, hogy természetes személy vagy gazdálkodó szervezet ingatlanhasználóról van e szó, hol található az ingatlan, melynek használatából fakadóan hulladék termelődik, és mekkora űrtartalommal rendelkezik a használt gyűjtőedény.

A tipikus fogyasztói panaszokon, a békéltető testület előtt zajlott eljárásokon és a fogyasztóvédelmi hatóság előtt zajlott üggyel azt kívántam bemutatni, hogy milyen szűk viszonyrendszeren alapul a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás. A kötelező igénybevétel elismertetése, az ingatlanhasználó meggyőzése a hulladék gyűjtésének és átadásának fontosságával kapcsolatban még mindig jelentős mennyiségű munkát ad a közszolgáltató panaszkezelési rendszerének. A legtöbb panaszos ügy tehát a kötelező igénybevétel vitatásán alapul.

Úgy gondolom, hogy ingatlanhasználóként csak annyi a feladatunk, hogy elfogadjuk a kötelező igénybevételét egy olyan közszolgáltatásnak, amely értünk és nem ellenünk van. A környezetünk és egészségünk védelme érdekében ez talán nem is olyan nagy feladat.