Kísérletemben azt vizsgáltam, hogy a termésritkítás időpontjának kitolása milyen eredményt mutat más, általában zöld bogyóméretben végzett termésritkításokkal szemben. Röviden bemutatattam a hagyományos fürtritkítási módszereket. Lukácsy György, Fazekas István, Zanathy Gábor és Lőrincz András kutatási eredményeit alapul véve bemutattam a termésritkítás néhány újabb módszerének eredményeit. A kísérleteknek jó eredményeik voltak, a beltartalmi értékek szempontjából, nagy hiányosságuk viszont, hogy a leritkított termést nem lehet hasznosítani. Ezek a módszerek jó viszonyítási alapok a kísérletem értékelése szempontjából. Az élettani összefüggések, és a termelői fogyasztói oldal kapcsolata arra engedett következtetni, hogy ha a termésritkítást a teljes gyökér és levélfelület kialakulása utánra időzítjük, akkor a fennmaradt termésnek ugyanakkora levélfelület biztosítja a tápanyagot, mint korábban a ritkítás előtti mennyiségnek. Ezek szerint emelkedne a fürtök beltartalmi értéke,a teljes bogyóméret elérése után a bogyók kevésbé kompenzálnák a fürtméret különbséget, mint a zöldszüret esetén. A kísérletet Monoron ’Kékfrankos’ szőlőfajtán végeztem a 2017 és 2018 években. A terület jellemző talajtípusa homoktalaj. Az ültetvényben egyes függöny művelésmódot alkalmazunk.