A krónikus lymphoid leukaemia a nyugati országokban a leggyakrabban előforduló leukaemia típus, sokszínűsége miatt nem ritkán kihívások elé állítja az orvosokat. Számos kutatásnak köszönhetően ezt az alapvetően gyógyíthatatlan betegséget egyre jobban megismerjük, és az új gyógyszerek kifejlesztésével a terápiát illetően is szemléletváltás tanúi lehetünk. Erre a fejlődésre nagy hatást gyakorolt az 1992-ben készült első jelentés a minimális reziduális betegségről, mely a mai napig számos kutatás témáját adja. Jelentősége óriásinak bizonyul nemcsak a CLL-ben, hanem számos egyéb malignus hematológiai betegségben is. Nagy szerepet tulajdonítanak neki a kezelés utáni remisszió mélységének megítélésében, az azt követő relapszus kialakulásának monitorozásában, ezért vizsgálatával lehetőség nyílik a betegek nyomon követésére. Diplomamunkám ennek az egyelőre szűk, ám annál nagyobb jelentőséggel bíró témának az irodalmi áttekintése.