Dolgozatomban a munkajog szemszögéből vizsgálom az egyenlő bánásmódot, mint a munkajog egyik legfontosabb alapelvét. Fontosnak tartottam a kezdetekhez visszamenni és ismertetni azokat a nemzetközi jogi írásokat, amelyek éltre keltették az egyenlő bánásmód elvét. Majd az egyenlő bánásmód érvényesülésének hazai jogi alapjait ismertetem, az alaptörvényi rendelkezéseken túl a Munka Törvénykönyvében és a 2003. évi CXXV. törvényben foglaltak bemutatásával, amely az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szól. Ezt követően az egyenlő bánásmód megsértésének eseteit a gyakorlatban történő értelmezését különböző jogeseteken keresztül szemléltetem mind a közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetést, zaklatást, jogellenes elkülönítést, megtorlást. Írásomban központi szerepet kapott a vallási meggyőződés és a munkaviszony között felmerülő hátrányos megkülönböztetés.A munkahelyen számos vallási diszkrimináció érheti a munkavállalókat, akár már a meghirdetett munkára való jelentkezéskor, ha valakit vallása vagy annak kifejezése miatt nem alkalmaznak, vagy ha az állásinterjún előítéletesen viselkednek a jelentkező vallási kötődése miatt. A vallásszabadság és a munkahelyi követelmények egyre gyakrabban okoznak „összeférhetetlenséget”, amelyek több oldalról is megközelíthetőek és felmerül kérdésként, hogy mennyire szükséges a vallási meggyőződésünket a magánszféránkon belül „tartani”. Olyan jogeseteket igyekeztem kiemelni dolgozatomban, amelyek keresztül az Unió kialakította az egyházi munkáltatókkal, vallási jelkép viselése és az egyházakkal kapcsolatos, továbbiakban irányadó álláspontját.