A munkám során hidroxi- és merkapto-karbonsav tartalmú Os-félszendvics komplexek előállítását és jellemzését tűztük ki célul. Hidroxikarbonsavakkal csak nagyon gyenge kölcsönhatást tapasztaltunk, ugyanis sok esetben visszanyertük a kiindulási ozmium dimert, és mellette a szabad ligandumot. Hidroxikarboxilát vegyületek esetén úgy találtuk, hogy a kialakuló sárga komplexek nem stabilak, levegőn bomlanak. Mivel nem sikerült egységes, tiszta anyagot előállítani, ezért további terveink között szerepel az esetleges tisztítási eljárások kidolgozása. Felmerült, hogy hidroxi-karboxilát (COO–,OH) komplexek helyett egy erősebb kötésmódú alkoholát-karboxilát (COO–,O–) kelát kialakítására kellene törekedtünk, oly módon, hogy a harmadik koordinációs helyet egy semleges, egyfogú ligandummal, piridinnel töltsük ki. Ekkor azonban egy vegyes hidroxi/piridin komplexet kaptunk, mely nem tartalmazott hidroxikarbonsavat. A piridinnek túl nagy az affinitása az ozmiumhoz, ezzel szemben a hidroxikarbonsavaknak túl kicsi ahhoz, hogy vegyes ligandumú komplexeket előállíthassunk, ezért a munka további fázisa lenne, más kevésbé erős egyfogú ligandumok keresése (pl. NH3). Munkám következő részében a tiokarbonsavakat használtam, mint ligandumokat. Ebben az esetben már jóval erősebb kölcsönhatásokat tapasztaltunk A képződő komplexek 1H-NMR és ESI-MS spektrumaik alapján tiszta, egységes anyagok. Minden esetben dimer szerkezet kialakulását olvastuk ki a spektrumokból. Tervezzük az előállított komplexek citotoxikológiai vizsgálatát, és további terveink között szerepel (metiltio)-karbonsavak használata ligandumként, ekkor ugyanis már nem valószínű a dimer szerkezet kialakulása, és lehetőség nyílhat a várhatóan jobb biológiai aktivitású monomer szerkezet kialakulására.