A Debreceni Egyetem gyógytestnevelő tanár szakos hallgatóinak attitűd vizsgálata
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Szakdolgozatomban a Debreceni Egyetem gyógytestnevelő tanár szakos hallgatóinak attitűdjét vizsgáltam, különös tekintettel a gyógytestneveléshez való hozzáállásukról, szemléletmódjukról és pedagógiai érzékükről. A gyógytestnevelő tanár oktató-nevelői tevékenységének középpontjában a tanulók egészségének átfogó fejlesztése áll, különös tekintettel az egyéni szükségletekre és a prevencióra. A korrekciós gyakorlatok mellett a gyógytestnevelő adaptált sportágakat és egészségtudatosságot erősítő tevékenységeket is alkalmaz, ezzel is elősegítve a holisztikus szemléletű egészségfejlesztést. A személyre szabott oktatás a tanulók egyéni szükségleteihez, képességeihez és motivációihoz igazodik, biztosítva a differenciált megközelítést a tanulási folyamatban. A gyógytestnevelő egy olyan pedagógus, akinek személyisége, szemléletmódja és hozzáállása alapvetően befolyásolja a terápiás folyamat sikerességét. Ezt a folyamatot egy empatikus, türelmes és motivált gyógytestnevelő tanár tudja leginkább eredményesen irányítani. A szakmai felkészültség mellett a gyógytestnevelés iránti elkötelezettség, a tanulók egyéni szükségleteinek megértése és a pozitív kapcsolat kialakítására való törekvés kulcsfontosságú tényezők. A jelenkori társadalmi és oktatáspolitikai elvárásoknak megfelelően a gyógytestnevelő tanárnak gyermekcentrikusnak, szakmailag magasan képzettnek és a gyógytestnevelés iránt elkötelezettnek kell lennie. A kutatás célja feltárni, hogy a leendő gyógytestnevelő tanárok milyen szemlélettel rendelkeznek a szakma fontosságáról, hogyan alakulnak a személyiségjegyeik és készségeik a képzés során, és hogy mennyire válnak alkalmassá a gyógytestnevelés hiteles és hatékony képviseletére és a tanítványaik elkötelezett támogatására. Arra is kerestem a választ, hogy a képzés előrehaladtával, milyen mértékben változik a hallgatók nyitottsága a pedagógiai érzék irányába. A több évfolyamon végzett összehasonlító elemzés rávilágít a képzés esetleges hatásaira és fejlesztési területeire. Kutatásom legfontosabb következtetése szerint a debreceni egyetem gyógytestnevelő tanár szakos hallgatói pozitív attitűddel és megfelelő pedagógiai érzékenységgel rendelkeznek, és ezekben nem tapasztalható szignifikáns különbség az évfolyamok között. Ugyanakkor a gyakorlati képzés területén feltárt eredmények fejlesztésére hívják fel a figyelmet a képzés ezen elemeinek vonatkozásában.