A hazai szántóföldi növénytermesztésben jelentős szerepet játszik a kukoricatermesztés, hiszen vetésterülete a kalászos gabonafélék után a legnagyobb (1,3 millió ha körüli). A kukoricatermesztés időről-időre újabb kihívások elé állítja a hazai növénytermesztő szakembereket. Az ezredfordulót megelőző években fellépő gyapottok-bagolylepke után 1995-ben már az amerikai kukoricabogár jelenléte is észlelhető volt Magyarországon. A kukorica Magyarország számos pontján a növénytermesztés legnagyobb nyereségét eredményező növénye, ezeken a helyeken igen elterjedt a monokultúrás kukoricatermesztés. A rendkívüli alkalmazkodó, és invázív képességgel megáldott kukoricabogár megjelenése a monokultúrára épült hazai kukoricatermesztést alapjaiban változtatta meg, ugyanis a vetésváltás, a lárvák és az imágók elleni vegyszeres védekezés alapkövetelménye lett a gazdaságos kukoricatermesztésnek a fertőzött területeken. A kártevő nyomon követése és a károkozása elleni időben történő szakszerű fellépés minden kukoricatermesztő feladata, a kukoricatábla méretétől függetlenül. Ez abban az esetben valósítható meg, ha a termelő minden lehetséges kukoricabogárra vonatkozó információval „felvértezve” veszi fel a harcot a kártevővel. A diplomamunkám elkészítéséhez a szakirodalmi anyagok áttanulmányozása után a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kukoricabogár előfordulási adatok értékelését, a Mezőtúrt környező szántóterületek vetésszerkezetének vizsgálatát és egy kérdőíves felmérés elvégzését tűztem ki feladatul, mely a helyi – mezőtúri – gazdálkodók amerikai kukoricabogárra vonatkozó ismereteit, valamint a kukoricabogár előfordulását, és az ellene való védekezés módját volt hivatott feltérképezni.