Szakdolgozatunk fő kérdése, hogy vizsgált alanyaink tehetségüket elpazarolták-e azzal, hogy nem jelentkeztek a felsőoktatásba vagy döntésüket tudatosan, a racionális döntéselmélet értelmében hozták meg. Olyan fiatalokat kérdeztünk meg a témához kapcsolódóan, akik kiemelkedő tanulmányi eredménnyel rendelkeztek középiskolás korukban, mégsem jelentkeztek a felsőoktatásba. Kutatásunk célja az volt, hogy megismerhessük azokat a ráható tényezőket és okokat, amiért nemet mondtak a felsőoktatásra alanyaink. Ehhez a vizsgálathoz elengedhetetlen volt beépíteni a tehetség meghatározását, típusait és annak további variánsait, megismerni olyan fogalmakat, mint a reziliencia, a túlélési torzítás, a továbbtanulási és pályaválasztási aspirációk, a racionális döntéselmélet fogalma és háttere, milyen befektetéssel és nyereséggel jár a felsőoktatás, és napjainkban mik a jellemzők a felsőoktatásra hazánkban. A kutatásunkat kvalitatív módon végeztük, nyolc interjú elemzésével, melyek felvételére korábban került sor, és ekkor is készültek el belőle az első annotációk. Az interjúkat a szakdolgozat jelen szerzője transzkribálta. Az így elkészült szövegkorpuszt egyszerű kézi kódolással elemeztük (Creswell 2012). Kutatási kérdéseinkhez kapcsolódóan előre meghatározott és émikus kódokra épülő kódrendszert állítottunk fel. A kutatás során négy hipotézis került feltevésre. Ezek az alábbiak:

1. Az alanyok továbbtanulás elleni döntésüket kudarcként, tehetségük elpazarlásaként élik meg. Az első feltett hipotézis nem teljesül be, alanyaink nem élték meg tehetségük elpazarlásaként azt, hogy nem választották a felsőoktatást.
2. Az alanyok a racionális döntéselmélet alapján gondolkodtak a továbbtanulásról, megjelennek az interjúkban a befektetés és a nyereség elemei. A felállított második hipotézisünk igaz, megjelennek azon befektetések az interjúk során, melyekre szükség van az egyetemen, illetve, hogy maga az egyetem milyen befektetés és milyen nyereséggel jár, viszont különböző tényezők miatt az alanyaink még nem, vagy egyáltalán nem akartak élni ezzel a befektetéssel, leginkább a súlyos anyagi vonzatok miatt.
3. Az alanyok továbbtanulási döntésében legfőbb szerepet játszó tényező a család. A hipotézis részben igazolódott be. Fontos szerepet játszott a család az alanyok döntéseiben, de nem minden alanynál állapítható meg, hogy a fő döntés, ami miatt nemet mondtak a felsőoktatásnak, a család miatt lett volna.
4. Az alanyok hiányos információk alapján teszik mérlegre a felsőoktatási befektetést és a diploma várt nyereségét. A nyereséget alulértékelik, saját befektetéseiket felülértékelik. A felállított hipotézis az elhangzott válaszok alapján igaz. Az alanyok motiváltnak tartották magukat, ellenben mégis a kellő szorgalom hiányát érezték magukban ahhoz, hogy tanulmányaikat folytassák. A felsőoktatással járó nyereséget alulértékelik, saját tapasztalataikra és ismereteikre hagyatkozva úgy gondolják, egy diplomás olyan területen is elhelyezkedik, ahol nem szükséges a diploma megléte. A kutatás azért válhat jelentőssé, hogy a fiatalok tehetségével, képzéseikkel összevessük a felsőoktatás esetleges elértéktelenedését, tömegesedését, túlképzettségét, hatékonyságát, illetve megtaláljuk a választ arra, hogyan lehetne vonzó a felsőoktatás azon fiatalok számára, akik nemet mondanak rá annak ellenére, hogy megállnák a helyüket képességeik alapján.