Tudományos háttér: A cardiovascularis (CV) betegségek világszerte a vezető halálokok közé tartoznak. Az idiopáthiás inflammatorikus myopathiák (IIM) esetében az átlagos túlélés jó (10 év: 74-89%), de a CV halálozás kiemelkedő, a betegség első 5 évében a rizikó az egészséges egyénekéhez képest 2,37-szeres. Ennek oka az IIM-ák szívizom érintettsége mellett az, hogy az immunrendszer krónikus aktivitása hozzájárul az akcelerált atherosclerosis kiakulásához és progressziójához. A tradicionális rizikófaktorok, mint a dohányzás, hyperlipidaemia, hypertonia mellett az alapbetegség aktivitása, számos biomarker szintje (izomenzimek, akut-fázis proteinek) is befolyásolhatják a CV rizikót. Módszerek: Vizsgálatunk célja, hogy az UNIDEB myositis kohorsz betegeinél felmérjük a CV rizikót a SCORE2 skála alapján, valamint a CV komorbiditásokat, major CV események gyakoriságát, illetve összefüggést keressünk a tradicionális rizikófaktorok, az alapbetegség jellegzetességei, aktivitásának markerei és a rizikó között. A vizsgálatba 80 beteget vontunk be, közülük 49% (n=39) polymyositisben (PM), 51% (n=41) dermatomyositisben (DM) szenvedett. Eredmények: A SCORE2 pontszám alapján a betegek 21,3%-a alacsony, 26,3%-a közepes, míg 52,5%-a magas rizikójú csoportba került. A hagyományos rizikófaktorok közül a hypertonia (71,3%) és a diabetes (25%) volt jellemző. A DM alcsoportban a cardiovascularis rizikó a SCORE2 pontszám alapján szignifikánsan magasabb volt (8,9 vs. 6,5; p: 0,032). Egyváltozós analízisek során a betegek kora, neme, a hypertonia, a diabetes, a bőrtünetek, illetve az anti-RO52 antitest jelenléte mutatott összefüggést a magas rizikóval, logisztikus regresszióanalízis során független rizikófaktornak az életkor bizonyult (p<0,001). A laboratóriumi markerek vizsgálata során az FABP3 szint a CV rizikó mellett szoros összefüggést mutatott az IIM aktivitásával, míg a CK és a CRP nem bizonyult erős biomarkernek. Következtetések: Eredményeink igazolják, hogy a myositises betegek magas CV rizikójú csoportba sorolhatók, különösképpen a DM-ben szenvedők. Így mindenképpen javasolt a rizikóbecslés elvégzése a diagnózis felállításakor, majd ezt követően rendszeresen. Az alapbetegség kezelése mellett fontos, hogy a tradicionális rizikófaktorok hatásának ellensúlyozására használjuk a primer és szekunder prevenciós lehetőségeket.