Jelen szakdolgozatommal célom az, hogy bemutassam a súlyosítási tilalmat, mint rendkívül jelentős büntető eljárásjogi jogintézményt, annak történetét és hatályos szabályozását, továbbá a fent említett kérdések közül a kapcsolódóakra választ találjak a büntető eljárásjog keretein belül és egy olyan megfelelő módon felépített és alátámasztott véleményt alkossak, amely a kor és a társadalom elvárásainak megfelelve képes a súlyosítási tilalmat értékelni.Ebből tehát megszületett a vádelv (kontradiktórium elv), az anyagi igazág elve, a közvetlenség elve, a nyilvánosság elve, a hivatalból való eljárás elve (officialitás) a szóbeliség elve. Finkey Ferenc három eszmét emelt ki ebből, amely uralta a büntetőeljárás folyamatát, ez pedig a törvényesség (legalitás), a hivatalból való eljárás elve és az anyagi igazság elve. A többi vezéreszméről úgy vélekedett, hogy a perjog közös eszméinek tekinthetők, mivel a közigazgatási eljárásban és a polgári perben is szerepet játszottak, például a nyilvánosság, a szóbeliség, a védelem szabadsága, a közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegelése.Az előterjesztett fellebbezéseket az esetek döntő többségében a vádlott terhére terjesztette elő a vádhatóság, míg a vádlott javára az esetek kevesebb, mint 1,3 százalékában terjesztettek elő kérelmet eljárás megszüntetése, a vádlott felmentése, illetve a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. Az ügyész a 2008-ban 6509 büntető eljárás során terjesztett elő fellebbezést, amelyből 4885 esetben a kiszabott büntetés súlyosítása volt a cél – megállapítható, hogy az eseteknek 75 százalékát jelenti ez az arány, amely álláspontom szerint rendkívül magasnak tekinthető.