Az agyi mikrocirkuláció és az arteria carotis communis intima‑media vastagság (IMT) változása diabetesben és obesitasban öt éves követés során
Fájlok
Dátum
Authors
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
DOI
Absztrakt
Bevezetés: Obesitasban és 2-es típusú diabetes mellitusban (2TDM) fokozott az atherosclerosis és a mikrokeringés károsodásának kockázata. A korai artériás károsodás nemzetközileg elfogadott markere az arteria carotis intima – media vastagság (cIMT), mely diabetesben és obesitasban nagyobb az egészséges egyénekhez képest. Az agyi mikrokeringés diabetesben és obesitasban csökkent, a kiserek funkcionális állapotának vizsgálatára a légzésvisszatartásos teszt alkalmas.
Célkitűzés: Tanulmányunk célja a korai érkárosodás és az agyi mikrocirkuláció változásának vizsgálata, valamint a változás laboratóriumi és genetikai markerekkel való összefüggésének tanulmányozása volt obesitasban és 2TDM-ban öt éves követés során.
Anyagok és módszerek: Obesitasban és 2TDM-ban szenvedő betegeket (31, ill. 37 fő) vontunk be a vizsgálatba, akik esetében öt évvel korábban egy tudományos vizsgálat keretében cIMT méréseket és mikrocirkuláció meghatározásokat végeztünk. Az IMT-t B-módú ultrahanggal mértük, az agyi mikrokeringés jellemzésére pedig légzés visszatartásos indexet alkalmaztunk (BHI - breath holding index). Kiterjedt laboratóriumi vizsgálatokat (HbA1c, lipidek, C-peptid, inzulin, stb.) és a keringés szempontjából fontos genetikai tényezőket (PON, haptoglobin, myeloproxidáz, stb.) vizsgáltunk és értékeltük hatásukat az öt év alatt bekövetkezett változásokra.
Eredmények: Az IMT mindkét csoportban progressziót mutatott, amely a diabetes csoportban volt kifejezettebb, a két csoport között azonban szignifikáns különbség nem volt. A cIMT változás szignifikánsan összefüggött az interleukin-1β-val (p< 0,05). A BHI egyes esetekben növekedett, többnyire azonban csökkent, mely az obesitas csoportban volt kifejezettebb, a két csoport között szignifikáns különbség nem volt igazolható. A BHI változása szignifikáns negatív összefüggést mutatott a C-peptid- és inzulinszintekkel, valamint pozitív korrelációt a PON enzimaktivitással (p<0,05 minden esetben), illetve a BHI változás a PON_192 Arg/Arg polimorfizmus mellett volt a legkedvezőbb (p<0,05).
Következtetések: Mind az IMT, mind a BHI mindkét vizsgálati csoportban progressziót mutatott, diabetesben az IMT, obesitasban pedig a BHI progressziója volt kifejezettebb. Az IMT változását az interleukin-1β, a BHI-t pedig a C-peptid- és inzulinszintek, valamint a PON polimorfizmus és aktivitás befolyásolták szignifikánsan.