Dolgozatomban a koraszülötteket érintő retinopathia praematurorum átfogó irodalmi összefoglalását és a DE Szemklinikáján végzett kutatás során nyert eredmények bemutatását tűztem ki célul.
A retinopathia praematurorum (ROP) a koraszülöttek ideghártya-betegsége, mely amellett, hogy közvetlen módon fenyegeti a gyermekek látását, egy sor krónikus szemészeti szövődmény kialakulásának veszélyét rejti magában. Az éretlenség fokán túl a kórfolyamatban jelentős szerepe van a retinalis oxigén-tartalom instabilitásának, valamint számos egyéb lehetséges rizikótényezőt feltételeznek a betegség hátterében. A ROP osztályozása a nemzetközi klasszifikációs rendszer (ICROP) szerint történik. A diagnosztika ma még jellemzően a veszélyeztetett koraszülöttek indirekt binocularis ophthalmoscopos szűrővizsgálatával történik, melynek megkönnyítése a telemedicinális szűrőrendszer alkalmazásának terjedésétől várható. A jelenleg használatos fő kezelési mód, a lézercoagulatio eredményesnek mondható, s nagyrészt kiszorította a gyakorlatból a retina fagyasztásos ablatióját. Viszont a terápia így is számottevő mellékhatással terhelt és nem jelent oki kezelést. A kutatások célja a megelőzés és kezelés olyan kedvezőbb módjainak felderítése, melyek biztonságosabban és hatékonyabban segítik ezen koraszülötteket teljes élethez, látásuk jobb minőségben való megőrzésével. A 2005-2007 években a Debreceni Egyetem Klinikai Központjában szűrt és a Szemészeti Klinikán kezelt, ill. követett 218 koraszülött adatait elemezve az eredményeket az irodalmi adatok nagyrészt alátámasztják, felhívva a figyelmet hatékonyabb kezelési módok kifejlesztésének szükségességére, s a betegséget kísérő comorbiditások eredményesebb megelőzésére.