Az érzelmi intelligencia szerepe a holisztikus szemléletű vezetésben

Abstract

Absztrakt: a holisztikus szemléletet minden területen igazolja a gyakorlat . Az orvostudomány, a pszichológia, az szociológia stb. mind akkor töltik be funkciójukat leghatékonyabban, ha rendszerben-, az egész összefüggéseit szem előtt tartva működnek . Definíció szerint ez érvényes dolgozatom tárgyára, az intézményvezetésre is, melyben a holisztikus szemléletet a vezetéssel hozom összefüggésbe, mint olyan eszközt, amely a fentebb említettek okán e vizsgálódásra a legalkalmasabb. Helyzetek elemzésekor, magyarázatakor a részletek felderítése és vizsgálata alapvető fontosságú. Bármely jelenség – egy gép, egy ökoszisztéma, egy társadalmi berendezkedés, a statisztika, egy intézmény – működési iránya lényegéből adódóan alulról felfelé történik („építkezik”), ennél fogva a vizsgálata, értékelése is így nyer értelmet. Ezen alulról felfelé építkezés hangsúlyozására Richard Dawkins szavait hívom erősítésként: „Kiszemelt példák sohasem igazolnak valamirevaló általánosítást (Dawkins, R., 1986:18). Szerveződési szintek csak úgy épülhetnek tartósan egymásra, ha az alattuk lévők koherensek, ezért időtállók. Ez nem zárja ki egyúttal, a fentről irányított – központosított – szervezést, amennyiben az figyelembe veszi a koherenciát, de ennek hiányában, a kollapszus kódolva van (Diamond, 2009a). „Bár a hatalom a csúcsra azoktól áramlik, akiket igazgatnak, a szervezetet általában a csúcsról lefelé áramló folyamatként éljük át (…)”(Rogers, C., In Klein, S., 2016:128). Közoktatásvezetői szempontból mindezek jelentősége tehát az, hogy a hatékony, eredményes működés feltételezi a tendenciák minél pontosabb ismeretét, az összefüggések mindenkor szem előtt tartását és az egységben gondolkodást.