Szakdolgozati kutatásomban megpróbáltam feltárni két korcsoport (16–39 évesek és 40–65 évesek) közötti azonosságokat és különbségeket az informális tanuláshoz és a nem formális felnőttképzéshez kapcsolódóan. Igyekeztem átfogóan vizsgálni a tanulást motiváló és hátráltató tényezőit, a különböző tanulási formákat, mind online, mind offline térben és az egyének önképzését a személyes tapasztalatok függvényében. Szakirodalmi áttekintést követően dolgoztam ki saját kutatásomat. Annak kérdőívét közösségi hálók segítségével osztottam meg, így végül 253 kitöltés érkezett. 146 válasz az első korcsoporthoz és 107 válasz a második korcsoporthoz tartozik. Motivációk tekintetében, a méréseim alapján kijelenthető, hogy az önkifejezés, önmegvalósítás, a készségek és hobbik elsajátítása kiemelt szerepet kap az egyének életében kortól függetlenül. Érdekes kettősség, hogy míg a fiatalabb korcsoportnál a munkahelyi előbbre jutás erős motivációként lép fel az új ismeretek szerzésénél, addig az idősebb korcsoport esetében is fontos, ám közel sem olyan kiugró eredményben mutatkozik ez meg. Szakdolgozatomban szerettem volna számszerűsíthető adatokat kapni arról, hogy az emberek inkább a személyes, közösségi tanulást preferálják-e, vagy a tanulás világa eltolódott az online térbe. Mindkét korcsoport esetében egyértelmű, hogy a kitöltők, ha csak tehetik, inkább a személyes részvételű tanulást választják.Összességében az is megállapítható, hogy az élethosszig tartó tanulás mindkét korcsoportnál jelentős igény.