Napjainkban talán nincs olyan, aki ne hallott volna az ülő életmód egészségkárosító hatásairól, azonban a rendszeres fizikai aktivitás beépítése a mindennapokba a legtöbb ember számára problémát jelent. Az ülő életmód számos betegség kialakulásához hozzájárul, de emellett kóros mozgásszervi állapotokat is eredményezhet. Az egyik ilyen kóros állapot a felborult izomegyensúly, vagyis izomdiszbalansz, mely helytelen testtartást és különböző struktúrák túlterhelődését, ennek következtében pedig mozgásszervi fájdalmakat okozhat. A probléma már fiatal életkorban is megjelenhet, hiszen a középiskolában, majd később egyetemi hallgatóként is kevés időt tudnak fordítani a rendszeres testmozgásra a kötelező órák és a tanulnivalók mellett. Diplomamunkám célja az volt, hogy az ülő életmód izomnyújthatóságra gyakorolt hatásait vizsgáljuk a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar gyógytornász szakos hallgatói, illetve a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar hallgatói esetében. Ezen kívül a sportolási szokásaik felmérése, illetve egy olyan stretching program kidolgozása volt a cél, melyet a hallgatók igény szerint be tudnak építeni a mindennapjaikba, és ezzel tehetnek az inaktivitás izomzatra gyakorolt káros hatásai ellen, hiszen az izomegyensúly helyreállításának egyik pillére a zsugorodott izomcsoportok célzott nyújtása. A tornaprogramban autostretching és poszt-izometrikus relaxációs technikát (PIR) alkalmaztunk, 8 héten keresztül, hetente 2 alkalommal. Kérdőíves felméréssel az üléssel eltöltött órák számát, a hallgatók sportolási szokásait, a nyújtó típusú gyakorlatokkal eltöltött időt, a mozgásszervi fájdalom erősségét és lokalizációját, illetve az esetleges mozgásszervi betegségeket mértük fel. A mozgásszervi fájdalom erősségének objektivizálására Visual Analog Skálát (VAS) használtunk. Az izomnyújthatóság felmérésére a nyaki gerinc flexiojának, lateralflexiojának és rotációjának aktív mozgásvizsgálatát, Schober I. tesztet, ujj-talaj távolságot flexioban és lateralflexioban, SLR tesztet, a bimalleoláris távolság mérését, Thomas tesztet és a Nachlas-Ely tesztet alkalmaztuk. Kérdőíves felmérésünk alapján kiderült, hogy a résztvevők nagy része tapasztal mozgásszervi fájdalmat a fiatal életkor ellenére is. A fizikális vizsgálatok során több tesztnél csak kevesen estek bele a fiziológiás tartományba. A tornaprogram végeztével, az intervenciós csoport értékei minden teszt esetében javulást mutattak, mely a legtöbb esetben szignifikáns mértékű volt. A kontroll csoport értékei, ezzel szemben, vagy nem változtak, vagy romlottak. A két csoport intervenció utáni összehasonlításakor, a legtöbb esetben sikerült szignifikáns különbséget kimutatnunk. Összességében tehát elmondható, hogy egy 8 hetes, tisztán stretching gyakorlatokból álló mozgásprogrammal javulási tendencia figyelhető meg a legtöbb izomcsoport esetében, így a stretching jól alkalmazható az izomegyensúly megőrzése céljából, ezáltál elősegíti az ülő életmód következtében kialakuló problémák megelőzését.