A szakdolgozatomban a hátrányos helyzetű ám tehetségek fiatalok életútját mutatom be. Először is tisztázom, mi is az a hátrányos helyzet. A fő célcsoportom a cigányság, így ezen célcsoport mentén keresem a választ, hogy hol vannak jelenleg az oktatás világában, és a munkaerőpiacon. Mik azok a családi és iskolai szocializációs minták, amelyek mentén mozog a célcsoport. A kutatásom során öt fővel készítettem félig struktúrált interjút. Az anyagi depriváció kérdéskörét is végigjárva, arra voltam kíváncsi, honnan – milyen körülmények közül, milyen családi háttérrel jutottak el, a diplomáig. Mi volt a fő motivációjuk a tanulásra? Az identitás kérdéskörét is vizsgáltam, hiszen négy fő cigány származásúnak vallja magát. Mind az öt megkérdezett középiskolában Arany János Tehetséggondozó Programba járt, az egyetemi, főiskolai éveik alatt pedig Roma Szakkollégiumok tagjai voltak, vagy még jelenleg is azok. Mik azok a pozitív és negatív dolgok, amiket ez a két hiánypótló program adott a számukra. Mi volt jó, és mi volt rossz? Véleményük szerint miben kellene esetleg változtatni, hogy sikeresebben vegyék az akadályokat a hozzájuk hasonló fiatalok?