Jelen alkotmányjogi szakdolgozat témájánál aktuálisabbat keresve sem találtam volna, hiszen a 2018. április 8-án lezajlott országgyűlési képviselőválasztás és azt megelőző kampányidőszak egybe esett e dolgozat elkészítésével, mely az országgyűlési képviselők jogállását dolgozza fel a magyar alkotmányos demokrácia rendszerében, a szabad mandátum kialakulásának és gyakorlásának részletezésével. A kutatásom fő célja az érthetőség és átláthatóság volt, vagyis bárki, aki e hallgatói munkát olvassa a jogi tanulmányok hiánya esetén is megértse miért alakul ki egy demokratikus jogállamban a szabad mandátum intézménye, és mint a képviselői jogállás alapja, milyen jogokat és kötelezettségeket teremt ez az általunk megválasztott képviselők részére. „Nem szokás leírni, de nincs politikus, aki más politikusnak, a Parlament folyosóján vagy a nyilvános szereplésre sietve, ne ismerné el, hogy a népszavazás résztvevőjének fogalma sincs, mit szavaz meg.” – írta Sajó András Az önkorlátozó hatalom című könyvében. A megállapítás szó szerinti formájával egyetértek, azonban ha az idézetben szereplő népszavazás szót az országgyűlési választás kifejezéssel helyettesítem, akkor egy mondatban össze tudnám foglalni, hogy miért éppen a 2018. évi országgyűlési képviselőválasztás időpontjával egybeesve kutattam és írtam szakdolgozatot az országgyűlési képviselők jogállásáról. Mielőtt bármely kedves Olvasó magára venné a kijelentésemet, szeretném leszögezni, hogy nem tartom intellektuálisan gyengének a magyar választópolgárokat, hanem a felgyorsult világra jellemző információzuhatag és az utóbbi időkben nagyon elterjedt, ún. álhírek miatt véleményem szerint a választópolgárok sokszor nem kapnak alapvető és megfelelő tájékoztatást, sőt el is terelik figyelmüket a demokrácia lényeges elemének számító választás alapvető kérdéseiről és annak következményeiről. Szerintem a választás lényegi kérdése ez: Annak tudatában, hogy a jelöltek - akiket szavazatunkkal felhatalmazunk arra, hogy érdekeinket képviseljék, és az országot irányítsák - milyen kötelezettséget vállalnak, és milyen jogok illetik meg őket, valójában képesek lesznek-e biztosítani az állam további demokratikus és alkotmányos működését. Éppen ezért a képviselői jogállás és ezzel együtt a szabad mandátum áttekintésénél arra próbálom a választ keresni, hogy egyrészt melyek azok az alkotmányos garanciák, törvényi előírások, melyek biztosítják egy jogállam polgárai számára a hatalommal szembeni védelmet, egy szuverén hatalom kialakulásának elkerülését. Másrészről választ keresek arra, hogy valójában mire terjed ki a mandátum, és miért nevezzük a képviselői jogállás alapjának. A válaszok kereséséhez nagy segítséget nyújtottak az alkotmányjogi tankönyvek az alapvető definíciók megfogalmazásában, a gondolatmeneteim érthetőbb átadásában a szakirodalmi források és folyóiratok, de a konkrét alkotmányos részeknél elengedhetetlennek tartottam az Alaptörvény és az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény igénybevételét. Jelen szakdolgozatban főleg alkotmányjogi, mintsem politológiai oldaláról kívánom megközelíteni a képviselői jogállást, egyfajta összefoglalót kívánok adni arról, hogy milyen jogi normák vonatkoznak a képviselőkre, milyen alkotmányos alapelveknek kell megfelelniük a képviselői hivatásukkal kapcsolatban és melyek azok a törvényi garanciák, amik biztosíthatják az átlátható és a köz érdekét szem előtt tartó képviselői tevékenység betartatását.