A precíziós állattenyésztés gyors fejlődése és az agrárdigitalizáció terjedése a kutatók és a szakemberek számára új kihívásokat és lehetőségeket jelentenek. A szenzorokkal való megfigyelés és adatgyűjtés az állatok egyedi viselkedésének, egészségi állapotának és termelési adatainak megfigyelését teszi lehetővé, ezzel pedig támogatja a megalapozott döntéshozatalt. A technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a termelés hatékonysága, az állatjóllét és a környezeti fenntarthatóság javítható, viszont fontos, hogy megvizsgáljuk, hogy ezek a fejlesztések hogyan illeszthetőek be különféle gazdálkodási környezetekbe. Az intenzív, zárt tartású rendszerek és az extenzív, legelőre alapozott rendszerek eltérő igényekkel rendelkeznek a szenzorok és adatkezelés tekintetében. A dolgozat célja egy átfogó kép nyújtása a precíziós állattenyésztés elméleti és gyakorlati hátteréről, valamint a technológiai eszközök és módszerek alkalmazásának lehetőségeinek bemutatása különféle tartási rendszerekben. A kutatásom során a PLF rendszerekből arra a három érzékelőtípusra fókuszáltam, amelyek gyakorlati szempontból a legjelentősebbek: a bendőbóluszra, a pedométerre és az accelerométerre. A vizsgálatok két tartási rendszert is érintenek: zárt tartás (tejelő szarvasmarha) és legelőre alapozott (húsmarha). Ez a vizsgálat lehetőséget nyújt arra, hogy az érzékelők működését és hasznosíthatóságát összevessük különböző környezetben, emellett a technológiák adaptálhatóságát tudjuk értékelni eltérő gazdálkodási formákban. A dolgozat készítése során esettanulmányok és gyakorlati példák alapján szakirodalmi forrásokat dolgoztam fel és adatgyűjtést végeztem különböző publikációkból. Az elemzéseknél kvalitatív módszert alkalmaztam, a forrásokat összehasonlítva értékeltem. A dolgozatom a technológiai megoldásokat mutatja be, de ismerteti, hogy ezek a technológiák, hogy tudnának az állatjóllét, a termelékenység és a fenntartható állattenyésztés fejlesztéséhez hozzájárulni a tejtermelő teheneknél és a húsmarháknál. A pedométer, a bendőbólusz és az accelerométer szenzortechnológiák összehasonlítása lehetőséget nyújt arra, hogy kiderítsük, mely technológiák alkalmasak leginkább az állatok fiziológiai és viselkedési jellemzőinek megfigyelésére. Az érzékelők alkalmazásának elemzése hozzájárulhat ahhoz, hogy egyes gazdálkodók megértsék miként tudják növelni a hatékonyságukat, miközben elősegítik a fenntartható és állatjólléti szempontból megfelelő állattartási gyakorlatok terjedését. A téma aktualitását növeli, hogy az utóbbi időben a precíziós technológiák alkalmazása nem csak a nagyüzemi gazdálkodókat, hanem a kisebb családi gazdaságokat is érintik, ezt elsősorban a költséghatékonyság, a digitalizációs támogatások és az állatjólléti előírások szigorodása váltja ki. Ezért fontosnak tartottam, hogy a dolgozatom egy átfogó képet adjon a három kiemelt érzékelőtípus működéséről, előnyeiről, esetleges korlátairól, valamint, hogy rávilágítson arra, hogyan illeszthetők bele a jövőbeli fenntartható állattenyésztésbe.