Az üvegszálas kompozit csapok adhezív rögzítésének lehetőségei
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Az üvegszálas kompozit csapok megjelenésük után hamar közkedveltek lettek, és szépen lassan felváltották a korábban használt, más anyagokból készült csapokat. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy rugalmassági modulusuk közelebb áll a dentinéhez, mint például az előzőleg használt fém csapoké. Ezáltal jobban elvezetik a felületen keletkező erőhatásokat, csökkentve a fog törésének rizikóját. Emellett kedvező esztétikai tulajdonságokkal bírnak, egy ülésben behelyezhetőek, nem igényelnek lenyomatvételt. Ragasztásukat adhezív módszerekkel tudjuk kivitelezni, amelyhez korábban etch- and-rinse adhezív rendszereket és hagyományos rezin cementeket használtak, de a self- adhezív cementek utóbbi évtizedének térhódítása óta ezeket az anyagokat preferalják inkább, mert ezek a cementek bizonyultak a kompozit csapok egyik legjobb ragasztóanyagának. Ennek lehetséges oka, többek között, hogy a self-adhezív rezin cementek egyszerűbb alkalmazást tesznek lehetővé a klinikumban, mint a korábban erre a célra használt anyagok, és az a tény, hogy növelik az üvegszálas kompozit csapok retencióját a gyökércsatornában. A ragasztás self-adhezív rezin cementek esetében egy lépésben kivitelezhető, nem igényel dentin előkészítést, kevésbé technika érzékeny. A dentinfelszínhez történő ragasztás elsősorban a dentin struktúrájából adódóan komplikált. A trepanáció és gyökérkezelés közben végzett csatornamegmunkálás önmagában módosíthatja, ronthatja a gyökéri dentin strukturáját, az fragilisabbá válhat. Egyes keresztkötő anyagok, MMP inhibítorok, a csapok felületkezelése és szilanizációja az adhéziós bonderő létrejöttét, és minőségének javítását, és mechanikai stabilitásának fennmaradását, szolgálják. Az üvegszálas kompozit csapok fényvezető képessége segít abban, hogy a duál-kötésű self-adhezív rezin cementekben a polimerizáció a gyökércsatorna mélyében is kielégítő módon végbemehessen, ezáltal kevesebb polimerizálatlan monomer fogja elérni a periapikális szöveteket, ahol jelenlétük nem kívánatos, citotoxikus és gyulladásindukáló hatásuk miatt. A megvilágítási időnek és a késleltetett fotopolimerizációnak többek között az utóbbi okból is nagy szerepe van a polimerizációs folyamat létrejöttében. Az üvegszálas kompozit csapok megfelelő anyagokkal és módszerekkel történő adhezív ragasztása, hosszú élettartamú, megfelelő retenciójú és esztétikájú pótlásokat eredményez.