A gyógypedagógiában egyre nagyobb figyelmet kapnak azok a komplex terápiás jellegű, fejlesztő eljárások, amelyek nem csak a kognitív, de a motoros, szociális és érzelmi képességekre is pozitív hatással vannak. A lovasterápia az egyik legismertebb állat asszisztált terápia, amely az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kapott nemzetközi szinteken, Magyarországon pedig az elmúlt években vált egyre inkább elterjedtté. A terápia hatékonysága nem csak a ló fizikai tulajdonságainak köszönhető, hanem az ember és állat között létrejövő szoros érzelmi kapcsolatnak is. A lovasterápia többek között a gyógypedagógia területén használható. A dolgozatban a legnagyobb hangsúlyt, a lovasterápia ágain belül, a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna kapja, hiszen ez kapcsolódik gyógypedagógiai tanulmányaimhoz. A lovasterápia ezen ága az inkluzív nevelésben is egyre hangsúlyosabb, hiszen a terápiában résztvevő gyerekek és felnőttek a fejlesztés mellett olyan közösségi élményekkel gazdagodnak, amelyek hozzásegítik szociális kapcsolataik fejlődését, lehetőséget teremtve a társaikkal való interakcióban, illetve önbizalmukat nevelve. A szakdolgozat célja egyrészt, hogy bemutassa a lovasterápia történetét, a hazai felosztását, elméleti hátterét; másrészt, hogy betekintést nyerjen a hazai lovasterapeuták munkájába. A dolgozat gyakorlati részének elkészítéséhez kvalitatív vizsgálati módszert, strukturált interjús adatgyűjtést alkalmaztam. Az interjúk során gyógypedagógus végzettségű lovasterapeutákat kérdeztem az alkalmazott módszereikről, a klienskörükről, a segítségnyújtás lehetőségeiről és fontosságáról, valamint az általuk megtapasztalt előnyökről. Beszélgetőpartnereimet arról is megkérdeztem, hogy gyakorlati tapasztalataik alapján milyen területeken alkalmazható sikerrel ez a tevékenységi kör. Különösen nagy figyelmet fordítottam arra, hogy feltárjam azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a munka hatékonyságát.