A hirtelen szívhalál (HSZH) az egyik leggyakoribb haláloki tényező. Az összhalálozás 15-20%-át teszi ki. A legtöbb hirtelen szívhalál kórházon kívül történik, a túlélés esélye igen alacsony, a betegek csupán 10%-a esetében tér vissza a spontán keringés. A túlélők 3-5 %-a hagyja el a korházat jelentős neurológiai deficit nélkül. Számos tényező vonatkozásában bizonyították az HSZH-val való összefüggést. Egyes háttérben álló okok megváltoztathatatlanok, míg mások a módosítható kardiovaszkuláris rizikófaktorok közé tartoznak. A HSZH bekövetkezését a kor és a nem egyértelműan befolyásolják, kialakulásának esélye az életkorral nő. A terhelő anamnézis körülbelül 50%-kal növeli a HSZH bekövetkezésének esélyét, mely elsődlegesen a családban előforduló hirtelen szívhalál alapján ítélhető meg. A hirtelen szívhalálra prediszponáló másik meghatározó tényező az öröklődés. A hirtelen szívhalál incidenciáját növelő tényezőket négy fő csoportba oszthatjuk: iszkémiás szívbetegségekre, nem iszkémiás szívbetegségekre, nem struktúrális szívbetegségekre és nem kardiológiai betegségekre. A hirtelen szívhalál pontos patomechanizmusa nem ismert, az azonban bizonyított, hogy a kialakulásában elsősorban malignus szívritmuszavarok játszanak szerepet. A regisztrált keringésleállások kapcsán elsőként észlelt egyik leggyakoribb aritmia a kamrafibrilláció (VF), mely az esetek körülbelül 30 %-át teszi ki. A bekövetkezett hirtelen szívhalál egyetlen lehetséges terápiája a minél hamarabb megkezdett újraélesztés lehet, melynek kulcsa a folyamatos, jó minőségű, a lehető legrövidebb időre (maximum 10 másodperc szünettel) megszakított mellkasi kompresszió. A kardiovaszkuláris rizikófaktorok és az újraélesztés kimenetele közötti összefüggések vizsgálata során azt találtuk, hogy Az újraélesztés sikerét az előrehaladott életkor, a hipertónia illetve a bal kamra hipertrófia jelenléte kedvezőtlenül befolyásolja. A bal kamra hipertrófia jelenléte vizsgálatunk szerint 4,8-szoros rizikót jelent az újraélesztés sikertelenségére vonatkozóan. A hipertónia, bár kisebb mértékben, de 1,82-szeresen növeli az újraélesztés sikertelenségét. A megnövekedett testtömeg nem mutat szignifikáns összefüggést az újraélesztés kimenetelével kapcsolatban, eredményeink mégis azt sugallják, hogy a bal kamra falának megvastagodásában szerepet játszó kóroki tényezők, így az obezitás közvetetten fontos patogenetikai faktorok lehetnek a túlélés szempontjából. A mechanikus mellkasi kompressziós eszközök által biztosított vélt klinikai előnyök és lehetséges kockázatok vizsgálata során azt találtuk, hogy a perkután koronária intervenció biztonsággal elvégezhető a mellkasi kompressziós eszköz folyamatos működése mellett. A mechanikus mellkasi kompressziós eszköz a szakmai szabályok betartása mellett hatékonyan és biztonságosan alkalmazható kardiopulmonális újraélesztés során. Sudden cardiac death (SCD) is one of the most frequent cause of death. Sudden cardiac death accounts for 15-20% of total mortality. Most of the SCD cases occur outside the hospital. Chances for survival are quite low, spontaneous circulation returns in 10% of the cases. Approximately 3-5% of survivors are discharged from hospital without serious neurological deficit. Several different factors have been identified to be associated with sudden cardiac death. Some of the underlying causes are non-modifiable factors, while others are considered modifiable cardiovascular risk factors. Age and sex clearly have an effect on the incidence of sudden cardiac death. A positive family history increases the chance of sudden cardiac death by 50%. Inherited conditions also constitute important predisposing factors for sudden cardiac death. Factors increasing the rates of sudden cardiac death can be grouped into four main categories: ischemic heart diseases, non-ischemic heart diseases, non-structural heart diseases and non-cardiologic conditions. Pathogenesis of sudden cardiac death has not been fully understood; however, malignant arrhythmias are proved to have primary role in the process leading to cardiac arrest. Ventricular fibrillation, one of the commonest arrhythmias during cardiac arrest, observed initially in approximately 30% of the cases. In case of sudden cardiac arrest, early resuscitation might be the only treatment, the most important elements of which is continuous high-quality chest compression interrupted for the shortest possible times (a maximum of a 10-second pause). During the investigation of factors influencing the outcome of cardiopulmonary resuscitation have been found that the successful outcome of cardiopulmonary resuscitation is adversely affected by advanced age, hypertension and the presence of left ventricular hypertrophy. In accordance with our results, the presence of left ventricular hypertrophy decreases the risk of successfull resuscitation by the factor of 4.8. In accordance with our calculations, the presence of hypertension poses 1.82-fold risk of unsuccessful resuscitation. Obesity does not show a significant association with the outcome of resuscitation, although our results suggest that pathogenic factors involved in left ventricular wall thickening, such as obesity, may be indirect pathogenetic factors regarding survival. On the basis of our examination of the potential clinical benefit and risks associated with the use of mechanical compression devices have been found that percutaneous coronary intervention can be safely carried out during chest compressions by mechanical chest compression device. Mechanical chest compression device can be used effectively and safely during cardiopulmonary resuscitation with the strict following of professional rules.