A nevelés hosszú távú és folyamatos odafigyelést igénylő feladat. A nevelés célja, hogy a gyermekek szeretni tudó, érett, sikeres és önuralommal rendelkező felnőttekké váljanak. A nevelés a gyermek gondolkodásmódját és a jellemét formálja. Ezen az úton példamutatással, szeretetteljes kommunikációval, szóbeli vagy írásbeli kérésekkel, dicsérettel, a helyes magatartás megmutatásával, és a helytelen viselkedés korrigálásával haladhatunk. Az esetek többségében gyermekeinket olyan feladatok elé állítjuk, ami erőfeszítést igényel a részükről. Ha teljesíti azokat és dicséretet kap, akkor örömet szerzünk gyermekünknek, fokozzuk az önértékelését és még jobb teljesítményre sarkaljuk. Amikor a megfelelő viselkedésformát jutalmazással erősítjük meg, ez erősíti a gyermek sikerélményét és arra ösztönzi, hogy máskor is a kívánt módon viselkedjék. Ha a jutalom valamiért nem vezet eredményre, akkor jön a fegyelmezés, amivel gátoljuk a helytelen viselkedésforma ismétlődését. A büntetés a mi kultúránkban előkelő helyet foglal el a nevelési módszerek között. Sok szülő számára a büntetés és a fegyelmezés rokon értelmű szavak. Pedig a büntetés a fegyelmezés legnegatívabb formája.