Az öko-szorongás, öko-bűntudat és öko-gyász feltérképezése Magyarországon

Abstract

Az elmúlt évszázadok során az emberi tevékenység folytán olyan változások mentek végbe a természeti környezetben, amelyek a Föld teljes élővilágának jövőjét veszélyeztetik. Ezen változások közül a legjelentősebb a klímaváltozás, amely az egész emberiség jóllétére kihat (László, 2018). Az egyre szaporodó hőhullámok, aszályok, futótüzek és hurrikánok egyértelmű bizonyítékai az éghajlatváltozásnak, miközben az átlaghőmérséklet és a tengerszint emelkedése egyelőre kevésbé látványosan jelzik az ökológiai válságot, noha jóval több embert érintenek (Born, 2019). Világszerte gyarapodnak a klímaváltozás drámaiságát igazoló tudományos bizonyítékok, mellyel egyidőben egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az éghajlatváltozás komoly pszichés terhet is ró az emberiségre (Whitmarsh és mtsai, 2022). A mára már médiaérdeklődést is kiváltó ökológiai szorongást egyre növekvő tudományos érdeklődés övezi. Az ökológiai szorongás ugyan leggyakrabban nem klinikai szintű, de kóros formában is előfordulhat (Pihkala, 2020). Az öko-szorongást az American Psychological Assocation (APA) a természeti végzettől való krónikus félelemként definiálja, amely az enyhébb stressztől a depresszióig, poszttraumás stresszig, vagy akár az öngyilkosságig terjedhet (APA, 2017). Albrecht megfogalmazásában az öko-szorongás „az az általános érzés, hogy a létezés ökológiai alapjai összeomlóban vannak” (Albrecht, 2012. p. 250) Az öko-szorongás mellett azonban számos új fogalom került bevezetésre az ökopszichológia tudományterületén belül, többek között az öko-bűntudat, amely a környezetszennyező viselkedés, vagy tétlenség nyomán jelentkezik (Mallett, 2012), illetve az ökológiai gyász, ami az ökoszisztémák, a fajok, vagy a természeti tájak elveszítése miatt érzett bánat érzését jelöli (Cunsolo és Ellis, 2018). Jelenleg még az öko-szorongást felmérő nemzetközi tudományos kutatások száma is kevés, de már azokból is nyilvánvaló, hogy az öko-szorongás egy olyan probléma, amely a népesség igen tekintélyes hányadát érinti. Kutatásunk célja az volt, hogy hazai mintán mérjük fel az öko-szorongás, az öko-bűntudat és az öko-gyász megjelenésének mértékét a vizsgált csoportban, illetve azt is megnéztük, hogy azok az egyének, akik alapvetően hajlamosabbak a szorongásra, magasabb öko-szorongást, öko-bűntudatot és öko-gyászt tapasztalnak-e. Eredményeink azt mutatták, hogy a magasabb vonásszorongást mutató egyének magasabb ökológiai szorongást is mutattak, és magasabb pontszámokat értek el az öko-bűntudat és az öko-gyász skálákon is. Mivel a demográfiai tényezők jó előrejelzői az öko-szorongásnak (Clayton és Karazsia, 2020), így ezek mentén is vizsgálódtunk. Kutatásunkból az derült ki, hogy az életkor és az öko-szorongás között nem mutatható ki szignifikáns kapcsolat. Nem találtunk különbséget továbbá az egyedülállók és a házasok között sem, illetve a falvak és a városok lakói között sem a vizsgált jelenségeket illetően. A nők csupán az ökológiai gyász skálán értek el magasabb pontszámokat, a többi öko-kérdőíven nem mutatkozott különbség a férfiak és a nők körében. Végül az is kiderült, hogy a legmagasabb értékeket a folyamatban lévő felsőfokú tanulmányokat folytató egyének érték el az öko-bűntudat kérdőíven, ám öko-szorongás és öko-gyász tekintetében nincs különbség a különböző iskolai végzettségű egyének között.