Számos kutatást olvashatunk a Parkinsonban szenvedő időskorú személyek, illetve depressziós egyének táncterápiájáról, ahol kitérnek a tánc szív- és érrendszerre gyakorolt jótékony hatására is. Ezek alapján úgy véltük, szívbetegek körében is érdemes lenne a táncterápia hatását vizsgálni. A dolgozat célkitűzése, hogy megmutassuk, milyen kedvező hatással volt az általunk kifejlesztett táncterápia az idősebb korosztály számára, akik korábban valamilyen kardiológiai eseményen estek át. Azt feltételeztük, hogy a táncterápia ugyanúgy szignifikánsan növelni fogja a betegek kardiovaszkuláris állóképességét és terhelhetőségét, mint az arra eddigiekben is alkalmazott más fizioterápiás gyakorlatok. Elméletünk szerint a tánc és zene együttes alkalmazásával a koordináció és egyensúly jelentős javulása is elérhető a posztkonvaleszcens szakban lévő kardiovaszkuláris betegeknél. Ezen felül a megfelelő eszközökkel, módszerekkel és ideális körülmények között végzett tánc pozitív hatása feltételezhető a betegek pszichés állapotára. Mindezek által a résztvevők szívbetegségére jellemző tüneteinek csökkentését valószínűsítjük. A résztvevők fizikai állapotát hat vizsgálati módszerrel mértük fel a táncterápia előtt és után. Ezen tesztekkel a kardiorespiratorikus állóképességet, terhelhetőséget, valamint a koordinációt és egyensúlyt mértük fel. A torna előtti és utáni lelkiállapotot két általunk összeállított kérdőívvel vizsgáltuk. Eredményeink azt mutatták, hogy táncterápiával javítható az aerob fizikai állóképesség, koordináció, tehát ez a kezelés alkalmas a posztkonvaleszcens szakban lévő szív- és érrendszeri betegek kiegészítő vagy önálló rehabilitációs terápiájára.