Témaválasztásomat az óvodai nevelés során napjainkban jelentkező „másság” elfogadása, és megértése, az ebben való segíteni akarás indokolja. Lakóhelyemen, ezen belül a helyi óvodában magas a cigány és hátrányos helyzetű gyermekek száma. Az óvodában legfontosabb szemlélet, hogy a cigány és a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek is képesek és alkalmasak értékesen hozzájárulni a társadalmi és közösségi élethez. Fontos és meghatározó szerepe van benne az elfogadásnak, hogy feltétel nélkül óvjuk-védjük és szeretjük őket. E nélkül az óvodai nevelésben ma Magyarország bármelyik óvodájában sikertelen eredményeink lesznek a nevelőmunka során. A cigány és a hátrányos helyzetű gyermekeket is, családi hátterétől elfüggetlenítve, előítélet nélkül kell óvni és védeni, szocializálni, befogadni az óvodába.