Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy a korszak sajátosságaiból adódóan konkrétan melyek azok a körülmények, melyek a büntetéskiszabásban enyhítő és súlyosító körülményként megjelentek, valamint hogy volt-e eltérés a büntetéskiszabás törvényi szabályozása és a bírói gyakorlatban való érvényesülése között. Az általam vizsgálni kívánt időszak büntető-igazságszolgáltatás szempontjából sok érdekességet tartalmaz, ugyanis tény, hogy a háborúnak hatása van a kriminalitásra, amely nem csak a háború alatt, hanem a véget erő első világháború után is éreztette hatását, nyilvánvaló, hogy a bűnelkövetők megítélésénél is szerepet játszott. Kiinduló időpontnak tehát ezért választottam 1920-at, valamint ekkor állt helyre Magyarország alkotmányossága, 1925-ig pedig azért korlátoltam le az időszakot, mert az erre az időszakra jellemző megnövekedett kriminalitásból adódóan alapos vizsgálódásra csak az említett 5 évre vonatkozóan nyílt lehetőségem. A dolgozatomat a Törvényszékek által a megjelölt időszakban hozott vagyon elleni bűncselekményekre vonatkozó ítéletekre, a Debreceni Ítélőtábla ítéleteire illetve a témához kapcsolódó szakirodalom alapos feldolgozására alapoztam, elsősorban a Hajdú Bihar Megyei Levéltár VII./2. b fond jegyzékébe tartozó levéltári forrásokkal dolgoztam. Ezek alapján vontam le azt a következtetést, hogy a fent megjelölt időszakban a büntetéskiszabás törvényi szabályozása és a gyakorlatban való érvényesülése között jelentős eltérések mutatkoztak. Ez legfőképpen abban jelent meg, hogy az elbírált esetek többségében a bíróságok a 92.§-t alkalmazhatónak vélték, és a középmértéktől eltérve, azt meg sem közelítő rendkívül alacsony büntetést szabtak ki, azt mondhatom, hogy a 92.§ alkalmazása főszabállyá avanzsálódott. Ennek okait a korra jellemző szociológiai, és gazdasági körülményekben véltem felfedezni, valamint, hogy a bírósági szintek között nem volt egységes az enyhítő és súlyosbító körülmények megítélése. A bírák ugyanis számos esetben az enyhítő körülmények felhasználásával próbáltak alkalmazkodni a kor sajátos fennálló viszonyaihoz, mely által olyan körülmények is jelentőséggel bírhattak a büntetéskiszabás során, amelyet a klasszikus iskola tanaira épülő Csemegi- kódex nem tartalmazott.