A jelenleg hatályos büntetőeljárási törvényünk (2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról) számos, a büntetőeljárási folyamatot átalakító, módosító intézkedéssel lépett hatályba. Az eljárás legérdekesebb változtatása kétséget kizáróan az előkészítő ülést (Preparatory Sessions)érintette, hiszen annak megvalósulása az eddigi "esetleges" jellegét tekintve megszűnt, és a következőekben kötelező jelleggel valósul meg. Ezen eljárási átalakítás számos a gyakorlatban, az eljáró szervek, valamint az eljárás szereplői vonatkozásában tapasztalható kiküszöbölendő probléma (ügyforgalmi túlterheltség, időtakarékosság, költséghatékonyság) megoldására lett eszközölve. Szakdolgozatomban annak a kérdésnek járok utána (a rendelkezésre álló statisztikai adatok segítségével), hogy az előkészítő ülés jelenlegi formájában teljesíti-e a hozzá fűzött reményeket, és sikeresen csökkenti-e mind az eljáró szervek gyakorlatában tapasztalható ügyforgalmi feltorlódást, valamint az elhúzódó eljárások következtében felmerült idő-, továbbá költségbeli problémákat. A dolgozat ezenkívül betekintést nyújt az előkészítő ülést övező fogalmi meghatározásokba, az eljárásban elfoglalt és betöltött szerepébe, valamint az előkészítő ülést megvalósító hatóságok, személyek, alanyok által végzett tevékenység jelentőségeibe is.