Kutatásom során a 20. század első harmadában a régióban elkövetett egyes élet elleni bűncselekmények dogmatikai kérdéseire igyekeztem választ találni. Vizsgálódásom alapját a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának VII. 2/b állagába tartozó esetekből megismerhető ítélkezési gyakorlat képezte, amelyet az 1878:V. tc. normaszövegének rendelkezésit alapul véve értelmeztem. A vonatkozó peranyagot bűncselekmény típusonként dolgoztam fel, különös hangsúlyt fektetve az emberölés alap- valamint minősített és privilegizált eseteinek elemzésére. Az esetek feldolgozása során különös tekintettel voltam az elkövető személyes körülményeire, az indító tényezőkre, illetve az elkövető és sértett viszonyára. Úgy vélem ennek kiemelkedő jelentősége van az élet elleni bűncselekmények vizsgálata körében, mert bár minden bűncselekmény elítélendő, az emberi élet kioltására irányuló cselekmények az embertől elképzelhető legszélsőségesebb, a közerkölcs számára is elfogadhatatlan tettek. Ezeket pedig csak akkor érthetjük meg igazán, ha részletesen tanulmányozzuk a vádlott helyzetét, személyes körülményeit, lelki állapotát, hiszen csak ezek ismeretében világosodhat meg, hogy mi indította az egyént egy embertársa megölésére.