A humán erőforrás és a robotok kollaborációja szükségszerű, ugyanakkor a robotok jelenlétének elfogadása a munkaerőpiacon kardinális kérdés, melyet leginkább a munkavállalók attitűdjei befolyásolnak. Célul tűztem ki, hogy egy konkrét vállalatcsoport gyakorlatán keresztül tárjam fel az automatizáció, ezen belül a robotizáció, szerkezetátalakító hatását. A célok megvalósítása érdekében kvalitatív és kvantitatív módszereket alkalmaztam. Megállapítottam, hogy a munkaerőt, mint a legfontosabb termelési tényezőt már nem csak egyszerű megtérülésként (költségalapon) kell értékelni, hanem kulcskérdésként, mert a rendelkezésre állása is sok esetben kérdéses lehet a jövőben. A pulyka üzletág esettanulmánya során az automata tojófészekkel 46,4%-os, a tejelő szarvasmarha üzletág fejőrobotos telepén 27%-os humán erőforrás megtakarítás elérése valósult meg. Az eredmények alapján a mezőgazdasági robotizációs folyamatok munkaerőpiacra gyakorolt hatását komplex módon szükséges értelmezni. Részben új kihívásokat hordoz magában, hiszen meg kell oldani a technológiák elsajátítását biztosító oktatást, mind telepi, mind iskolai szinten. A munkaerőpiacra részben kedvező hatással van, hiszen megszünteti a helyi munkaerőhiány okozta problémákat, ezzel párhuzamosan olyan munkahelyeket teremt, amelyek innovatív megoldásaikkal a kvalifikált munkaerő számára vonzóak lesznek. Javaslatom, hogy minden robotizációs folyamatot alapos felhasználói oktatásnak kell megelőznie, hiszen elfogadottságuk ez esetben nagyobb lehet.