Különböző talajtípusok hatása az ázsiai gyapjúfű (Eriochloa villosa (Thunb.) Kunth) csírázására és kezdeti fejlődésére
Absztrakt
Számos jelentős invazív faj van hazánkban és a világon is. Ezek közül az invazív fajok között számos növény jelentős károkat képes okozni. A diplomamunkám során egy hazánkban is jelen lévő jelentős invazív gyomnövényről, az ázsiai gyapjúfűről végeztem vizsgálatokat. Ezt a kelet- ázsiai gyomnövényt 1940-ben találták meg először az Egyesült Államokban. Azóta folyamatosan terjed, Európában is több helyen már megtalálták. Magyarországon először az Ötödik Országos gyomfelvételezés alkalmával bukkantak rá Gesztely község közelében, majd idővel az országban egyre több helyről írták le, ezért a későbbiekben jelentős károsítója lehet a kapás kultúráknak. A kísérletet beállítását a Debreceni Egyetem MÉK Növényvédelmi Intézet herbológiai laboratóriumában végeztük el, ahol a vizsgálathoz négyféle talajtípust használtunk fel. A talajok kiválasztása során törekedtünk a szántóterületeknek a jelentősebb talajtípusait kiválasztani. A kikelt növényeken a következő méréseket végeztük el: csírázási százalék, gyökérhossz, hajtáshossz, teljes növényhossz, friss zöld növénytömeg, száraz növénytömeg, a növények nedvességtartalma. A méréseket 5 időpontban végeztük: 1 mérési időpont:15. nap, 2. mérési időpont: 22. nap, 3. mérési időpont: 29. nap, 4. mérési időpont: 36. nap, 5. mérési időpont: 43. nap. A csírázási százalékot vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a legkedvezőbb csírázási százalékot a homoktalajba ültetett magvaknál értük el. Ezt követte a réti talaj aztán a csernozjom. A szikes talaj csírázási százaléka rendkívül kedvezőtlen eredményt mutatott. A növények kezdeti növekedésük (növényhossz és tömeg) során a homoktalajon mutatták a legeredményesebb fejlődést. Mindez a tartalék tápanyag kimerítéséig volt megfigyelhető, ami jól tükrözi, hogy a homoktalajok tápanyag szolgáltató képessége a másik két talajhoz viszonyítva jelentősen kisebb. A kísérletből az is jól látszik, hogy az ázsiai gyapjúfű magjainak az endospermiumában felhalmozott mobilis tápanyagai nagyjából 30 napig fogják ellátni a fiatal növényt. Azt követően a külső tényezőkre lesz rászorulva, amit jól mutat a jobb talajokon kapott későbbi eredmény is.