Azért esett a választásom erre a témára, mert a gazdasági társaságok likviditási problémák miatti működésképtelenné válása és ellehetetlenülése igen gyakori. Sajnos a tönkrement gazdasági szereplők rendkívül rossz hatással vannak hazánk gazdasági mutatóira és a nagyszámú felszámolási eljárások során a felelősségre vonások hatékonysága még mindig messze elmarad a várttól. A fizetésképtelenség olyan állapot, melyben az adós a lejárt esedékességű tartozását nem képes megfizetni. A kialakult helyzet két okra vezethető vissza: az adósnak az esedékesség időpontjában nincs elegendő fedezete, hogy tartozásait megfizesse, de vagyona van, amit ha értékesítene, fedezné a lejárt kötelezettséget; illetve a másik eshetőség, amikor a vállalkozás vagyonának értékesítését követően sem tudná rendezni a tartozását, vagyis a pénzzé tett teljes vagyonának értéke kisebb, mint a tartozása. Az, hogy a gazdaságban szereplő különféle gazdasági társaságok milyen biztonsággal tudnak részt venni a társadalmi fejlődésben, jelentősen befolyásolja az, hogy milyen szankciók alkalmazhatók a jogszabályok be nem tartásakor. A kereskedelemben rendkívül erős verseny van a szereplők között. Számos vállalkozás alulmarad a ringben, nem képes profitot teremteni, ennek hiányában pedig a vállalt kötelezettségeinek képtelen eleget tenni. Ezzel nemcsak saját magát hozza válságos helyzetbe, hanem üzleti partnereit is. Jó néhány cég nem képes lépést tartani a piac kihívásaival és a külső környezet változásaival, és mindezek következtében csődbe mennek, megszűnnek – igen sok esetben úgy, hogy jelentős tartozásokat halmoznak fel. A követelések jogosultjai, a hitelezők minél hamarabb a pénzükhöz akarnak jutni. Sok adós azonban egyáltalán nem mutat semmilyen készséget a hitelezők kielégítésére. Az ellentét tehát fennáll a két szereplő között. Mindezekből levonható az a konzekvencia, hogy az adós-hitelező viszony magántermészetű, ugyanis az államot, mint a közhatalom egyetlen és kizárólagos letéteményesét az ezen „konfliktushoz” vezető okok és lejátszódó folyamatok nem érdeklik, csupán az „eredményt” bünteti. Ennek fényében az állam szabályt alkotott a felvázolt helyzet megoldására, és kialakította a fizetésképtelenségi jogot, amelynek egy fejlett ország nemzetgazdaságában fegyelmező szerepe van. Az ilyen fejlett gazdasággal rendelkező országokban a fizetésképtelenségi jog a gazdaság egészében megfelelően szabályozott és kiemelt jelentőséggel bír. A folyamatosan fejlődő dinamikus társadalmakban a fizetésképtelenségi jog szerves részét képezi a tágabb értelemben vett gazdasági jogi keretnek, mindezekből szükségszerűen következik, hogy nem tud statikus maradni. Elengedhetetlennek tartom a rendszeres időközönként történő felül bírálatát, megreformálását, hogy kölcsönhatásban maradjon a társadalom és gazdaság igényeivel és dinamizmusával. Mindezek értelmében tehát az állam fizetésképtelenségi rendszerének kompatibilisnak kell lennie annak a társadalomnak és gazdaságnak a jogrendszerével, amelyben gyökerezik, és amelynek értékrendszerét a nemzetgazdaság gazdaságpolitikájának keretében fenn kell tartania.