A klímaválsággal idővel szembesülnünk kell, ez ellen sajnos nincs, nem lesz kibúvó. Manapság aggasztó méreteket ölt a környezetterhelés és -szennyezés, felmelegedés, aszály, melynek előidőzője a legtöbb tanulmány szerint kizárólagosan az emberiség. Az ezzel kapcsolatosan megjelenő stresszt, kitettséget, félelmet vagy szorongást, mentális leterheltséget adaptív módon, énvédő és elhárító mechanizmusok tudatosítása révén, illetve megfelelő pszichés megküzdési stratégiák használata mellett érdemes elsajátítani, kezelni. A dolgozat kutatási fókusza a klímaszorongásra irányul: azok az emberek, akik igen szenzitíven éreznek-viszonyulnak a környezeti/klimatikus változásokhoz miként realizálják a problémát saját álláspontjuk, nézeteik, attitűdjeik mentén. A környezetért való túlzott aggódás klímaszorongásban és a környezettudatos életvitel kiszélesedésében manifesztálódhat és lehetséges, hogy ennek eredményeként létrejöhetnek olyan gondolatok, vélekedések, amelyek szerint a gyermekmentesség vonzó megoldást jelenthet a környezeti problémára. A kutatásban a közösségi média felületét céloztam meg (elemszám 106 fő), az aggódás mértékét /stresszet a PSS (észlelt stressz) kérdőívvel mértem. Az MMK (megküzdési módok kérdőív) és NEP (új környezeti paradigma) kérdőívekkel kapcsolatban az eredeti faktorstruktúrát nem sikerült replikálni, ezért KMO módszerrel faktoranalízist kellett végrehajtani, ahol a szignifikanciaszintek már megfelelőek voltak. A hipotézisek közül a magas stresszel és a maladaptívabb megküzdési mechanizmussal kapcsolatos kérdés nem teljesült, és a magas stressz és az ökocentrikus környezeti viselkedések között sem találtam kapcsolatot (NEP).
A gyermekvállalási hajlandósággal kapcsolatos nézeteket saját kérdőívvel mértem. A hipotézisek megfelelő eredményeket hoztak: igazolódott, hogy vannak olyan kitöltők akik a környezeti krízis potenciális kockázatát fenntartják, aggódnak egy ökológiai katasztrófa végett, ezért tudatosan nem szeretnének gyermeket vállalni. A népességnövekedés hatására is hasonló eredmény született, a gyermekvállalás tudatos elutasítása, illetve a kitöltők úgy vélekedek, hogy a a jövő generációjának nem érhető el a minőségi élet lehetősége. A női- férfi környezeti attitüdinális kérdésekben, miszerint a nők inkább ökocentrikus belállítottságúak és inkább védő, gondoskodó jellemmel fordulnak a természet felé, nem igazolódott be. A férfiak némileg mutattak az antropocentrizmus felé elmozdulást, de a nagysága nem volt markáns.