Szakdolgozatom központi témája a Disszociatív Identitászavarral (DID) kapcsolatos hiedelmek és stigmatizáció vizsgálata laikus és szakértői nézőpontból. A dolgozat célja, hogy feltérképezze a DID-re vonatkozó tévhiteket és attitűdöket, valamint hogy rávilágítson a laikusok és a mentális egészségügyben dolgozó szakemberek közötti különbségekre. Hipotézisem a téma kapcsán arra vonatkozott, hogy a laikusok körében erősebb stigmatizáció fedezhető fel, emellet több mítosz és negatív feltételezés él bennük a DID-val kapcsolatosan, mint a szakértők körében.

Kutatásomhoz kérdőíves módszert alkalmaztam, célcsoportomat 18 éven felüli felnőttek alkották, a felmérést laikusok és mentális egészségügyi szakemberek (pl. pszichológusok, pszichiáterek), emellett olyan hallgatók körében végeztem, akik már átfogóbb tudást sajátítottak el tanulmányaik során a mentális betegségekről (hatodéves orvostanhallgatók, mesterképzésben résztvevő pszichológus hallgatók).

A kutatás során hipotézisem részben beigazolódott: bár a szakértők körében alacsonyabb fokú stigmatizáció volt jellemző, bizonyos hiedelmek és téves elképzelések náluk is megjelentek. Ezek főként olyan forrásokból származtak, mint a média dramatizált, gyakran pontatlan reprezentációi. A dolgozat rámutat arra, hogy a disszociatív zavarokkal kapcsolatos ismeretterjesztés és attitűdformálás nemcsak a laikusok, hanem a szakmai közeg számára is lényeges és kulcsfontosságú.