A kiváló életminőség egyik alapvető pillére a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz biztosítása, vízkészleteink megőrzése és ésszerű, kíméletes használata. Ennek szigorú szabályozásához az állami szerepvállalás és a vízgazdálkodás környezetgazdálkodással történő integrációja, szoros kapcsolata nélkülözhetetlen. Ennek szellemében, szerencsére, 2002-től a „vízügy” újra a környezet- és természetvédelmi tárcához tartozik, létrejött a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM). Az átszervezés kapcsán a vízügyi igazgatóságok, amelyek a vízügy területén a hatósági, igazgatási, vagyongazdálkodási, üzemeltetési és fenntartási feladatokat egyaránt elláttak, visszakerültek a minisztérium irányítása alá. A következő évben fokozatosan került sor a vízügyi szervezetek minisztériumi integrációjára, amelyet a társadalmi, valamint az európai uniós igények egyaránt determináltak. A környezetvédelmi felügyelőségekhez került át 2005. elejétől a Nemzeti Park Igazgatóságoktól, valamint a vízügyi igazgatóságoktól a hatósági munka, mely révén „zöldhatóságok” jöttek létre (Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok), szám szerint 12 db, alapvetően a felügyelőségek és a vízügyi igazgatóságok illetékességi területén.