Digitális kompetenciaszintek valamint a munkanélküliség és a vállalati továbbképzések közötti kapcsolatok az Európai Unióban

Abstract

Ebben a tanulmányban az OECD és az EuroStat adatai alapján az EU tagállamainak digitális kompetenciáit vizsgáltuk 2015 és 2017 között. Arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e kapcsolat a munkanélküliség és a digitális kompetencia között. Azt tapasztaltuk, hogy azokban az országokban, ahol az alapvető digitális kompetenciával rendelkezők aránya magasabb, ott a harmonizált munkanélküliségi ráta alacsonyabb, mint azokban az országokban, ahol az egyének átlag alatti digitális kompetenciával rendelkeznek. Az alacsonyabb képzettségű államok esetében (ahol az állampolgárok nem rendelkeznek általános digitális kompetenciával) a munkanélküliségi ráta magasabb. Megvizsgáltuk a vállalatok nyitottságát a különböző szintű digitális ismeretekkel rendelkező egyének felé. Azokban az országokban, ahol az informatikai ismeretek terén képzettebb a lakosság, ott a vállalatok több lehetőséget biztosítanak a továbbképzésre, mint azokban az országokban, ahol kevésbé képzettek. Mérsékelten erős negatív korrelációt találtunk az alacsony általános digitális kompetencia és a munkahelyi képzések között. Ez azt jelenti, hogy ha az ország lakói alacsony szintű digitális kompetenciával rendelkeznek, akkor a vállalatok számukra nem kínálnak képzést. A rendelkezésre álló adatok szerint az EU tagállamokat három klaszterben sorolhatjuk. Ezek a fejletlen, fejlődő és fejlett országok csoportjai. A legnagyobb különbség ezek között a csoportok között a szakképzett emberek számában van, azonban az egyének eloszlása a fejlett országok csoportjában érdekes sajátosságot mutat. Ezekben az országokban megtalálható az úgynevezett „fordított kompetencia piramis”. Ez azt jelenti, hogy ahogyan a kompetencia szintje nő, úgy nő az egyének száma is, akik rendelkeznek megfelelő kompetenciákkal. A kutatás folytatásaként érdemes lenne az országokat regionálisan is megvizsgálni, így kiderülne, hogy vannak-e, és ha igen, akkor hol találhatóak a "digitális fellágvárak"az egyes országokban. Ez egyrészt segíthetne az államoknak a digitális oktatás allokációjában, másrészt a vállalatok helyzetét is javítaná, hiszen regionális szintű központokat hozhatnának létre a kevésbé fejlett országokban, így kiszervezve a drága magas hozzáadott értékű munkát.